Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Azzal kezdhetnénk, hogy a női társalkodó az úriszoba párja, amelyről előző részünkben megírtuk, a férfiak partiszobája volt. Éppúgy, mint a kastélyok esetében, a teremtés koronái ide vonultak vissza, amikor maguk között akartak lenni, hogy megvitassák a férfias dolgokat: a politikát, a lovakat és a vadászatokat, az összejövetel legvégén, mintegy mellékszálon pedig a nőket is (ma minderre többnyire a garázs és környezete szolgál). De hogy ennek a laza közösségi térnek, amelyben a bor és a pezsgő nem kis mértékben folydogált, némi komolyságot kölcsönözzenek, hozzácsatoltak egy nagyon diplomatikus elnevezést. Így lett ez a szoba úriszoba.
A nőknek a társalkodó jutott osztályrészül. Ők ide ültek be kézimunkázni, megbeszélni a legújabb recepteket, és nem utolsó sorban: pletykálkodni. Ám míg a férfiak a szebbik nemet osztották, szorozták, a hölgyek többnyire saját konkurenseiket beszélték ki.
Amikor a Ladics-házat újragondolták, és nekiláttak a múzeum kialakításának, Bugár-Mészáros Károly műemlékes szakember a következő javaslatot tette: a társalkodónak biedermeiernek kell lennie! Hisz mi más is lehetne egy női szalon, ha nem biedermeier: édeskés, csipkés és babarózsaszín. Ennek az akaratnak megfelelően került az északi főfalra Ladics György dédszüleinek biedermeier portréja, s alá a stílusban velük azonos kanapé. Utóbbihoz a Százéves cukrászda lant lábú asztalához hasonló bútordarabot álmodtak bele a kompozícióba. Világos tehát, hogy ez a darab nem tartozott eredetileg a hagyatékhoz.
A nyugati falhoz egy lecsapható ajtójú hasábszekretert kellett beállítani, a délihez egy 70 centiméter széles vitrint, amibe legyezőt, látcsövet és névjegykártyatartót képzeltek bele, az északi fal és az ajtó közötti sáv pedig egy háromnegyed alakos leányka-képet kapott díszként a projektben. Amennyiben az összetevők közül bármelyik is hiányzik, kérem, jelezzék!
A designer a nyugati falat sem hagyta üresen: ide, az ablak és az ajtó közé egy félig empire, félig kora biedermeier komódot tolatott be, fölé egy aranyhímzésű, fekete selyemből készült fali textilt akasztatott fel, a helység többi részébe pedig sok-sok biedermeier kisportrét és tájképet. A mennyezetre a hagyaték hatkarú csillárját helyeztette fel, és kifejezte azon óhaját, hogy a szobába mindenképp férjen be egy tükör. Ha arra járnak, fotózzák le magukat benne. Meg fogják látni, hogy az üveg több évvel fiatalabbnak mutatja majd Önöket!
