nagy ákos, a mazsihisz elnöki kabinetvezetője
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
A ceremónia Peccol Sándor liturgiájával kezdődött, majd az arámi nyelvű kaddis után Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere mondott beszédet.
A városvezető kifejtette, hogy egykoron milyen rendkívül fontos szerepet töltött be Gyula város gazdasági, kulturális és szellemi életében az innovatív szemléletű zsidó polgárság, amely hozzájárult ahhoz is, hogy városunk a térségben meghatározó gazdasági szerepet kapjon. Felelevenítette a gyulai zsidó polgárok által alapított jelentős ipari létesítményeket, az 1900-ban alapított harisnyagyárat – amely pár esztendővel később a monarchia legnagyobb harisnyagyára volt –, a hajdani gyufagyárat, a donga- és fatelepet, a konyakgyárat, a gőzmalmot és az ecetgyárat, valamint olyan rangos kereskedéseket, mint Weisz Mór szeszárudája, Schillinger Lipót vasüzlete vagy Braun Vilmos bőrkereskedése.
– Mennyivel gazdagabbak lehetnénk ma minden értelemben, ha itt lennének velünk leszármazottaik, azonban a második világháborúban csaknem a teljes gyulai zsidó közösséget elpusztították. Nem egy etnikum, nem egy vallási csoport, nem egy megfoghatatlan, személytelen közösség, hanem hús-vér emberek haltak meg, akik egykor nagyszüleink, dédszüleink szomszédjai, barátai, osztálytársai voltak – hangsúlyozta a polgármester. Mint mondta, a korábbi években Diósi Lajos szervezőmunkájának köszönhetően valósultak meg június utolsó vasárnapjain a szertartások, az idei esztendőtől azonban a gyulai önkormányzat vállalja a temető fenntartását, és részt vállal a megemlékezések szervezésében is.
görgényi ernő
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabocls
Nagy Ákos, a Mazsihisz elnöki kabinetvezetője arról a hajdani kölcsönös bizalomról beszélt, amelynek köszönhetően a zsidóság egykor jelentős mértékben gyarapíthatta a várost. A bizalomról, amely az első világháború után megtört, és a másodikban szörnyű áldozatokkal járt.
– A gyulai zsidó közösség mára felmorzsolódott, de vannak emberek, akik szívükön viselik az itteni közösség sorsát, múltját és valamelyest a jövőjét is. Arra buzdítok mindenkit, hogy ne csak a mártírokra emlékezzünk – hiszen ez kötelességünk – hanem arra az együttélésre is, amely 1944-ben megszakadt – mondta Nagy Ákos, aki történelmi változásnak nevezte a gyulai önkormányzat zsidó emlékezetért tett erőfeszítéseit, és a jövőbeni közös tiszteletadás jeléül egy kipát (zsidó férfi sapkát) ajándékozott a polgármesternek.
Az ünnepi műsor további részében a megemlékezők Fodor György előadásában hallhattak egy prózai összeállítást a gyulai zsidó közösség múltjáról, a vészkorszakról és az azt követő időkről, majd az Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola kamarazenekara jóvoltából Händel Largo a Xerxes című operájából csendült föl egy részlet.
A szertartás végén – zsidó szokás szerint – a gyászolók kövekkel tisztelegtek a több mint 400 gyulai deportált előtt. A Csíkoséri sor mentén található, egy kataszteri holdnál nagyobb izraelita temető fele az egykori gyulai zsidóság memoranduma, másik felének üres parcellái pedig a holokausztra, a zsidóság vészkorszakára emlékeztetik a ma emberét.
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
