a cukrászda, ahol néha rímekbe szedve hálálták meg a vendéglátást
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Sokan sokfélét jegyeztek be a cukrászda vendégkönyvébe, és nem csupán magyarul. Aki külföldről érkezett, igyekezett a saját nyelvén köszönetet mondani vagy véleményt nyilvánítani. Akadt persze olyan vendég is, aki azzal hálálta meg a szíves vendéglátást, hogy rímekbe szedve fejezte ki gondolatait, amint erről sorozatunk korábbi részeiben írtunk.
Mára is igyekeztünk előhívni a múltból egy kis érdekességet. Ezúttal egy nagyon ismert hegyvidéki német népdal első két sorára esett a választásunk, amely a szívről, az életről és az istenhitről fejez ki alapigazságokat, főként, ha dallam is társul hozzá. Egyfajta himnusznak is nevezhetnénk, ezért ha ide kattintanak, meg is hallgathatják.
Hogy ki jegyezte be, nem tudjuk, hogy mikor, azt sem, csak annyit, hogy Elsának hívták, és feltételezhetően német nyelvterületről érkezett Gyulára.
A lírai és zenei pillanatokhoz jó szórakozást kívánunk!
Es grüne die Tanne, es wachse das Erz,
Gott schenke uns allen ein fröhliches Herz.
