A kiállítást Ábrahám György nyitotta meg
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– 1993-ban a koldusbotra ítélt Gyulai Várszínház lett pályafutásom második leghosszabb ideig tartó kenyéradója – kezdte beszédét Ábrahám György. – Megmentettük az elveszejtéstől. Gedeon József igazgatósága előtt volt műsor és költség, míg az ő idejében volt műsorterv, elgondolás és koncepció. Az új évezred első évtizedének második felében én lettem a színház első nyugdíjasa. Ma, 73 évesen azért vagyok itt, mert az újonnan kinevezett ügyvezető megkért, hogy mondjak néhány szót a színházunkban zajló kiállításokról és összművészeti koncepcióról.
– Voltak idők, amikor több volt a szabad felület a falakon, mint most. Nehéz megállapítani, hogy alkalmas-e ez a hely kiállítóteremnek, de mivel úgy gondoltuk, hogy az lehet, az is lett. Gedeon József úgy vélekedett, hogy meg lehet csinálni, én pedig örültem neki, ugyanis mindig szerettem a festészetet, az ember alkotta, életet szépítő, kifejezetten csak díszítésre alkalmas tárgyakat. Feltehetjük a kérdést, hogy miért kell ez. Azért, mert életszükséglet.
Ábrahám György visszaemlékezett, hogy az első képzőművészeti kiállítás 1999-ben nyílt meg a kamarateremben, majd felsorolta, hogy milyen híres vagy különlegesen tehetséges művészek alkotásainak adott otthont hosszabb-rövidebb időre a kamaragaléria.
– Hogyan készül a pasztell? A válasz: a kép anyaga különböző színű festékporból, kötőanyaggal összeragasztott festékrudacskák rajzszerű felvitelével történik. Éppen ezért minden valódi alkotó esetén teljesen egyedi az előállítás, sok másolhatatlan mű született az idők során. A franciák a 18. században kezdték el először alkalmazni, majd fokozatosan terjedt el a festők és gyártók között a színes grafika – a pasztellrajz –, amely a század második felében már a műfaj nevévé nőtte ki magát.
A kiállításon – melyet március 30-ig tekinthetnek meg az érdeklődők – többek között láthatjuk Csorba Katalin, Koroknai Róza, Nagy László, Rácz Imre és Vassy Erzsébet munkáit.
