bognár levente, arad város alpolgármestere
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Az előadás után Bognár Levente, Arad alpolgármestere nyitotta a köszöntőbeszédek sorát. Azt hangsúlyozta, hogy Aradot és Gyulát immár huszonkét éves testvérvárosi kapcsolat köti össze. A baráti kapcsolatokon kívül a gyulai születésű Salacz Gyula is összekötő kapocs a városok között – hiszen huszonöt évig volt Arad polgármestere –, valamint a tizenhárom vértanú tisztelete is. Mint mondta, az október 6-ai aradi megemlékezésre Gyuláról is érkezett küldöttség. Az aradi alpolgármester különleges ajándékkal is készült a megnyitóra: egy üveg földet hozott a vértanúk vesztőhelyéről, mintegy jelezvén, visszatérnek oda, ahonnan indultak.
Dr. Görgényi Ernő polgármester
– Mi, gyulaiak joggal vagyunk büszkék elődeinkre, akik a bajban segítő kezet nyújtottak az aradi vértanúknak és több száz honvédtisztnek – kezdte beszédét dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere. – Büszkék vagyunk azért is, mert az elmúlt másfél évszázad alatt hűen ápoltuk a hagyományokat és az emlékeket. Kóhn Dávid várostörténész azt írta, hogy Gyula lakossága akkoriban alig volt tizenkétezer fő, míg házainak száma az 1920-as számnak a fele volt. Az 1400 honvédtiszt mégis szállást kapott. Alig volt zsellérház, amelynek ne lett volna vendége, az előkelő tisztek pedig a belvárosban laktak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az akkori Gyula minden polgára személyesen került kapcsolatba a szabadságharc résztvevőivel.
A polgármester hozzátette, hogy a lakosság bőségesen ellátta a foglyokat továbbszállításukkor, és egészen a Farkashalomig kísérték őket végzetes útjukra. Kiemelte, hogy a kötődés, amely kialakult az elmúlt több mint másfél évszázadban, semmit sem gyengült. Amellett, hogy minden aradi vértanú nevét utca őrzi Gyulán, összesen tizenhárom, a szabadságharc hőseihez köthető emléktábla található a városban, illetve a kastélytól pár száz méterre található a honvédtiszti emlékhely, amely szintén az elkötelezettséget bizonyítja.
Dr. Hermann Róbert történész, a korszak egyik legjobb ismerője kiemelte, hogy nincs még egy város Magyarországon, amely annyira kötődne az aradi vértanúkhoz, mint Gyula. A kiállítási anyag emberközelbe hozza a hősöket, akik kiálltak az alkotmányosság ügye mellett. Fogságba esésük után az oroszok felajánlották nekik a menekülés lehetőségét, de igaz katonaként nem éltek vele. Számos érdekesség mellett egy harci dob is a kiállítás része, amelynek fontos szerepe volt a csatákban, hiszen ezekkel jelezték a hadmozdulatokat a seregnek. A történész egy ehhez kapcsolódó vicces anekdotát is elmesélt, amely szerint az 1849. március 5-i szolnoki csata reggelén a dobos kétszer állhatott sorba pálinkáért, ugyanis „Félre húzódj!” helyett azt jelezte, hogy „Előre!”, így a katonák szemből foglaltak el egy ágyúállást.
A megnyitó után Cseresznyés János, a kiállítás kurátora tartott rövid tárlatvezetést, amely során bemutatta Damjanich János kardját és számos más ereklyét, valamint az egészen különleges fény és hanghatásokkal, valamint füsttel dolgozó installációt, amely az aradi vesztőhelyre repíti a vendégeket.
Az Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum NKft. szervezésében a kiállítást 2017. március 19-ig tekinthetik meg az Almásy-kastélyban az érdeklődők.
az osztrák császári haditörvényszéken ezt a TINTATARTÓT HASZNÁLTák a halálos ítéletek aláírásakor
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
