Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Az aradi vértanúkra emlékeztek október 6-án Gyulán, a honvédtiszti emlékhelynél. Az ünnepségen Maruzs Roland ezredes, a HM Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának parancsnoka mondott beszédet.
– 1849. október 6-a az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének egyik legtragikusabb, ám üzenetében legfelemelőbb napja – kezdte beszédét Maruzs Roland. Mint mondta, ezen a napon tizennégy embert végeztek ki a császári hatóságok Magyarországon.
Kifejtette: Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt Budapesten végezték ki, a honvédsereg tizenhárom tisztjét – tizenkét tábornokot és egy ezredest – pedig Aradon lőtték le, illetve akasztották fel Haynau parancsára.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Az ezredes hangsúlyozta: a tisztek menekülhettek volna a fegyverletétel után, ám nem tették. Kegyelemben reménykedtek, nem meghalni, hanem élni akartak az ügyért, de elfogadták a sorsukat.
Maruzs Roland elmondta: a sokszor emlegetett vértanúk mellett meg kell emlékezni az október 6-át megelőző, valamint követő bosszúhadjárat ismert és ismeretlen áldozatairól is. Az ezredes megemlítette Ormai Norbert honvédezredest, akit az első aradi vértanúnak hívnak, őt augusztus 22-én ölték meg, Kazinczy Lajost, Kazinczy Ferenc fiát, aki a tizenötödik vértanú volt, valamint Lenkey Jánost, aki szintén Aradon halt meg, de nem végezték ki, mert a börtönben megőrült.
Fotó: Gyulai Hírlap – Pénzes Sándor
Aláhúzta: a nemzet megmutatta, hogy a polgári átalakulást és a nemzet önrendelkezést olyan vívmánynak tekinti, amelyekért kész fegyvert is fogni, ezzel pedig olyan erkölcsi tőkét halmoztak fel, amelyből mindmáig és a jövőben is meríthetnek az egymást követő magyar nemzedékek.
Az emlékbeszéd után Pál István „Szalonna” és Bandája, Papp István színművész, valamint az Erkel Ferenc Vegyeskar adott ünnepi műsort, majd a koszorúk elhelyezése zárta a megemlékezést.
