arató lászló
Fotó: Gyulai Hírlap
Belgium kevesebb mint két óra repülővel Budapestről, azonos az időzónánk, a két határ között közúton körülbelül ezer kilométer van, mégis, amikor ezekben a napokban a magyarországi hőségriadóról hallok, némiképp tanácstalan vagyok.
A minap megállított a szomszédom Brüsszelben, hogy mit szólok ahhoz, tegnap milyen meleg volt itt, mert legalább 28 fokot mértek. Mondtam neki, hogy Magyarországon innen indul reggel a hőmérő, hogy aztán meg se álljon 35-38 fokig. A belga nyár esős. Minden nap esik, általában többször. Reggel 13-14 fok van, ebből aztán lehet 20-21 is, extrém esetekben 28. Rájöttem, sok belgának nincs rövidnadrágja. Nem kell. Viszont mindenkinek van esőkabátja. Az kell. Ugyanakkor nagyon szép, enyhe, napsütéses tavaszok és őszök szoktak lenni, és nagyjából három évente esik hó, de nem túl sok. A téli hőmérséklet 7-8 fok, nagyon ritkán vannak mínuszok. Érdekes módon a gyerekek pillanatok alatt hozzá tudnak szokni ehhez az időhöz. Látják, hogy az igazi belga gyerek már tíz fok körüli időben mezítláb rohan a homokban a játszótéren, nem vesz fel sapkát, az meg, hogy folyik az orra, teljesen normális dolog.
Szintén nehéz megszokni, hogy később megy le a nap, mint Magyarországon. Ezekben a hetekben este fél tízkor még süt a nap, és 10 után is világos van. Az esték a legtöbbször napfényesek, mintegy kárpótlásul az egész napos záporokért. Amikor a nap a felhők alá ér, hirtelen minden rendeződni látszik, megtelnek a kávézók, az éttermek teraszai, és legrosszabb esetben a vakító fehér felhőket bámulják az emberek a tengerkék háttér előtt.
