jandó jenő koncertje a gyulai várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, Bartók Béla-emlékdíjjal, Bartók-Pásztory-, Magyar Klasszikus Zenei és Prima díjjal egyaránt kitüntetett zongoraművész a világ számára is olyan ismert előadó, aki Bartók Béla összes zongoraművét, Haydn, Mozart és Beethoven összes zongoraszonátáját, J. S. Bach Wohltemperiertes Klavier-ját, Mozart, Grieg, Schumann, Dvorák és Brahms zongoraversenyeit, Liszt és Schubert zongoraműveit egyaránt lemezre vette, és aki Ferencsik János, Fischer Ádám, Kocsis Zoltán, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Antoni Wit vezénylete mellett az európai koncerttermek, az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália koncerttermeiben is bizonyított.
Két részből és öt zeneműből álló gyulai szólókoncertjére Bach, Beethoven, Brahms és Liszt zongorára valamint orgonára írt műveit hozta magával. Az elsőként játszott Bagatelles, Op. 126. Beethoven saját megítélése szerint is talán a legjobban sikerült műve, amit Brahms 4 ballades op. 10 zongorajátéka követett, a szünet után pedig Bach Kromatikus fantázia és fúga, Bach-Liszt: h-moll orgona prelúdium és fúga, valamint Liszt BACH fantázia és fúga című műve volt műsoron.
A program és az előadó nevére egyaránt sereglettek a várszínház kamaratermébe a zenetanárok, műértők és műélvezők, a neves zongorista pedig a kivilágított színpadra lépve a nemrégiben felújított Steinway zongorához ült, és mint aki csak a maga szórakoztatására gyűrkölészi kicsit a billentyűt: játszani kezdett. Az első sorokban ülők még azt is hallhatták, ahogyan dudorászik közben.
Jandó Jenő 1977-ben kamarazene kategóriában lett első díjas a sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen, amióta pedig 1974-ben tanulmányaival végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, az intézmény egyik vezető tanára, számos országban tartott mesterkurzusokat, a Filharmónia szólistája. Gyulai játéka közben a néző mégis olyasmin morfondírozott, hogy a koncert vajon mennyire szerző és közönség találkozása az előadott művön keresztül, illetve mennyire az előadó közlése egy adott zenemű ürügyén? Mikor min múlhat, hogy melyik lesz és mennyire befolyásolja mindez az eredményt? A szünetről visszatérve a művész elárulta, hogy előző héten még ágyban fekvő beteg volt – ami némi magyarázatot adott a korábbi észrevételekre –, ezért az utolsó két, legnehezebb, orgonára írt művet kottai segédlettel játszotta el.
A lejegyzett hangjegyekre összpontosítva játéka is egységesebbé vált, ami a BACH fantázia és fúga rövid tételének idejére a hallgatóság érzelmi megindításához is közel járt. Ez azonban csak megközelítő állapot maradt, hisz az este a szokásos vastapssal ugyan, ám ujjgyakorlatként adott koncertként, ráadás nélkül zárult.
