Kohán György szellemiségét hívta elő a Gyulai AlkotóKör
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az időszakos tárlaton a 23 alkotó 42 alkotását mutatta be – ám ezt az Erdődi család nem hagyta annyiban: performanszuk közben egy új képpel gyarapodott a teríték. Erdődi Nóra előadásában Czibere Tünde versét hallhattuk, majd Erdődi Blanka szavalta el édesapja költeményét. Eközben Erdődi Ferenc Vilmos alkotott: karakán ecsetvonásokkal kente a temperát, és szinkronban mormolt a narratívával. Szavai(k) szépiás képekként hívták elő Kohánt, Simonyit, a Százéves cukrászdát. Erdődi Ferenc Vilmos képet festett, méghozzá életében az elsőt. Legalábbis az első kétdimenziósat.
Erdődi Ferenc Vilmos „vizuálart-terápiája"
A Gyulai Hírlapnak a rímfaragó elmondta, „vizuálart-terápiájában” több dolog vezérelte: egyrészt hiányérzetet keltett benne, hogy egy kiállításon mindig csak a kész produktumokat lehet látni, magát az alkotási folyamatot nem. Másrészt a mesterek fiktív dialógusát egy kis alkotással szerette volna egybekötni. Harmadik célja, hogy képe „sokkoljon”, s bemutassa, mennyire nehéz a festőmesterség.
A GYAK kiállítását Novák Attila nyitotta meg, akit a 3T csoport különös-meghökkentő performanszaiból már jól ismerhetnek a gyulai kultúrafalók is. Beszédében a megnyíló tárlat inspirációját és lényegét feszegette, majd Kohán György atyjának foglalkozására utalva egy kovács munkájával vont párhuzamot: ahol az éjfekete szén között izzó narancsszínű fém nagy gesztusokkal határozott geometriai formákká alakul, és olyan anyaggá válik, amely kiállja az időt, és kibírja a kopást. A békéscsabai képzőművész bevallotta, ifjú alkotóként sokat jelentett számára Kohán elhivatott szakmaisága, kitartása, férfias karaktere, munkáiban személyes formaisága, amely egyébként összehangolható e kortárs tárlat anyagával is.
Novák Attila: Nem kötelező Kohán-gesztusokkal festeni, hisz az az övé, az ő karaktere az ő világából
- Nem kötelező Kohán-gesztusokkal festeni, hisz az az övé, az ő karaktere az ő világából. Nem ez a legfontosabb, amit én idehoznék. Hanem a szellemiséget, amiben a kozmikusság, a makrokozmikusság és a földhözragadtság kettős, ellentétes, de egyben nagyon fontos, egymást felerősítő hatása jelenik meg ideát, a másik teremben. Vagy azt a síkokból, bátor, lendületes színhasználatokból, komplementaritásból építkező képet. Vagy a fényt, a megtalálható fényt a sötétségben, vagy azt a leegyszerűsített, szikár mondatot, amit egy kép jelent. Vagy pedig azt a katedrálisüveg összetett, de fantasztikusan szikrázó együttesét, amit a másik világ jelent a Kohán-képekből – fogalmazott Novák Attila.
Végül a képzőművész a tárlat alkotásai közül csemegézett, és a szubjektivitást vállalva, a teljesség igénye nélkül kiemelt néhány alkotást: B. Jász Jolán egységes anyagában rejlő izgalmas párbeszédet, Marosán Rózsa kicsiny képéből eredő monumentális erőt, Kukár István fricskázó szellemiségével elkészített montázshorizont-világát, Nyisztor János letisztult elektrografikus kompozícióját, Mocsár-Pörjés József grafikáiban a struktúrák gazdag jelenlétét és a síkok transzparens egymásra vetülését. Kidomborította még Volent Kati az idő dimenziójának sokszerűségét és a Kohánnal való személyes kapcsolatát megjelenítő rajztábláját, Andruska Anna alkotásaiban fellelhető kozmikusságot és a mögé elbúvó ember személyességét, valamint Sütő Jánosné provinciális, ugyanakkor letisztult, egy belső világot kifejező plasztikáit és képeit.
A Gyulai AlkotóKör Kohán és én című tárlatát május 18-ig láthatják.
