Kertészeti összejövetelt és oltási gyakorlatot rendezett a Régi Gyümölcsfajták Baráti Köre és a Wenckheim Krisztina Közalapítvány január 31-én a Magvető Református Általános Iskola gyülekezeti házában. A találkozó résztvevői a délután folyamán kertészettel kapcsolatos filmrészleteket láthattak, majd élénk eszmecserét folytathattak a régi gyümölcsfajtákat, a magyar növénytermesztés hagyományait és értékeit, a tündérkertet, valamint a gyümölcsök hasznosítását érintő kérdéskörökben. A vitát Pomázi Ferenc és Szűcs Gergely kertészek vezették.
A Gyulai Hírlapnak Pomázi Ferenc elmondta, az oltás a gyümölcstermesztés terén a hagyományőrzés egyfajta alapja, mely során az emberek igényeik szerint állíthatnak elő számukra megfelelő fajtákat. Pomázi Ferenc kiemelte, a magyar földön, a Kárpát-medencében ősidők óta léteztek már ezek az értékes fajták, ám a nagy piacos export-import igények miatt háttérbe szorultak. Legfőbb céljuk tehát, hogy ezeket az értékeket megőrizzék.
- Kovács Gyula indította el Pórszombaton a tündérkertmozgalmat, aminek mára nagyon sok követője lett. Ez komoly értéket teremt a kertészetben, a magyar növénytermesztésben, és mindenképpen a magyar emberek javát szolgája. Az oltási bemutatónak tehát az a lényege, hogy megmutassuk, hogyan is kell a nekünk esetleg nem tetsző régi fajtákat olyannal oltani, amely számunkra kedves. Előbb-utóbb ugyanis nem az átlagos külföldi fajták lesznek a mérvadóak, hanem azok, amelyek hűtőház nélküli pincékben, spájzban hosszú hónapokon keresztül eltarthatóak – tájékoztatta lapunkat a gyakorlat lényegéről Pomázi Ferenc.
A vita során is felszólaló kertész hozzátette, fontos, hogy ezzel is segítsék a magyar kertészkedés alapjainak megerősödését, hiszen ezáltal a jövő nemzedék számára is lehetőséget teremthetnek a hagyományok megőrzésére és továbbadására. Mindennek ugyanis évszázados tradíciói vannak, amire nekünk, magyaroknak büszkének kell lenni.
- Ez nem egy genetikai eljárás, az viszont kétségtelen, hogy a nemes, valamint az alany, amire az előbbit ráoltjuk, egymással kölcsönhatásba kerül – tette hozzá Pomázi Ferenc, aki később elmondta, korábban több alkalommal is rendeztek oltási bemutatót városunkban, melyek mind remekül sikerültek. Pomázi Ferenc hangsúlyozta, ezeken a bemutatókon az egyik legcsodálatosabb dolog az, amikor a kicsik, a 7-8 éves gyermekek is „fenik a kést, és hozzák a bicskát”, csakhogy ők is elsajátíthassák az oltás fortélyait.
Ottjártunkkor számos laikus érdeklődő forgolódott a teremben, akik nem igen tanulták a kertészkedést, orvosként, népzenészként vagy épp lakatosként élik hétköznapijaikat. A résztvevők között helyi és környékbeli „kertésznövendékekkel” is találkozhattunk, akik saját régi fajtájú gyümölcsfájukról is vihettek vesszőt a bemutatóra.
A Gyulai Hírlapnak Gyarmati Istvánné a találkozó egyik résztvevője elmondta, a Békéscsabai Stark Adolf Kertbarátkör tagjaként érkezett a rendezvényre. Saját bevallása szerint még gyakorlatlan ezen a területen, de úgy érzi, sokat tanult a nap folyamán, hiszen meglehetősen érdekes és szemléletes előadásokat kísérhetett figyelemmel.
