Lehengerlő komolyzenei hangversenyen szórakozhatott a gyulai közönség január 29-én a Gyulai Várszínház kamaratermében. A teátrum ez alkalommal a Liszt Ferenc Egyetemen diplomázott, számos hazai és külföldi díjat nyert zongoraművészt, a Fischer Annie-ösztöndíjas Taraszova Krisztinát látta vendégül. A produkció során zenésztársával, Soós Eliza klarinétművésszel a XX. sz. eleji francia, orosz és magyar szerzők műveivel kényeztették hallgatóságukat.
A zenészpáros repertoárjában S. Rachmaninov, M. Ravel, Kovács Béla, F. Poulenc, J. Francaix és N. Kapustin szerzeményei csendültek fel, miközben zongora-, klarinét- és duódarabokat is hallattunk. A művészek a közös játék során tökéletesen hagytak teret egymásnak. A két hangszeren megszólaltatott zeneművekben váltakozva, hol a zongora, hol a klarinét vezette dallam kerekedett fölül.
Az est során elhangzott szerzemények közül három darab kimagaslott. Az egyik M. Ravel Jeaux d’eau című műve volt, melyet Liszt Ferenc a Villa d’Este szökőkútjai című szerzeménye inspirált. A költeményt Taraszova Krisztina adta elő, aki fenséges játékával valóban megidézte egy szökőkút csörgedező folyamát. Nem sokkal később a két művész F. Polenc szonátájával varázsolta el közönségét, mely bár több igen sejtelmes és rémisztően végzetes részt is magába foglalt, mégis talán ez volt az a darab, melyben a Taraszova-Soós páros leginkább egymásra talált. Játékuk ugyanis olyannyira összefonódott, mintha csak egy ember bűvölte volna mindkét hangszert.
A felhozatal legkülönlegesebb produkciói N. Kapustin Toccatina és Preludium című tételei voltak, melyeket Taraszova Krisztina mutatott be. Bár a költemények keletkezése a többi zeneműhöz hasonlóan a XX. századra tehető, jazzes hangzásuk miatt a korábbi komolyzenei szerzeményeknél jóval könnyedebb muzsikaként szólaltak meg. Ebből is jól látszik, hogy virtuóz előadóművészeink egy sajátos, színesen összeállított repertoárt hoztak el városunkba.
