Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Kis magyar kocsmai valóság – a Gyulai Várszínházban is bemutatták a Sárkánytivornyát

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Súr EnikőKULTÚRA • 2014. január 22. 16:40
Kis magyar kocsmai valóság – a Gyulai Várszínházban is bemutatták a Sárkánytivornyát
A Picaro Művészeti Produkciós Műhely gyulai előadásán kellő mértékben röpködtek a kocsmai poénok, az egymást zrikáló beszólások és a káromkodások
Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba

A Deák Tamás által színpadra vitt Sárkánytivornya vérbeli kocsmadarab, persze nem kocsmai szinten. A Picaro Művészeti Produkciós Műhely előadásán kellő mértékben röpködnek a kocsmai poénok, az egymást zrikáló beszólások és a káromkodások – az italkimérésben szemmagasságban elhelyezett figyelmeztető tábla NEM KÁROMKODÓ, HELYSÉG! felirata ellenére is. A helyszín Gyirmótatelep felső, egy képzeletbeli településrész valahol Észak-Magyarország egy eldugott szegletében, ahol már Miskolc is külföldnek számít. Az egyhangú, alkoholgőzös kocsmaéletet csupán egyetlen dolog, a hajnal derengő fényében a határban megjelenő sárkány tudja kimozdítani megszokott medréből.

A cselekmény vizuális kerete meglehetősen visszafogott: a lerobbant vendéglátó-ipari egységet ábrázoló színpadkép megalkotásához elegendő két-három asztal, néhány szék és egy italpult. A komédia szereplői perifériára, pontosabban a falu határán túlra szorult emberek, akik perspektíva nélkül tengetik unicummal és sörrel keretezett, monoton mindennapjaikat. Bár egyikük-másikuk az Üvegtigris archetípusaira hajaz, a Sárkánytivornya varázsa egyértelműen a kidolgozott, egyedi karakterekre alapozó humorban rejlik. Az alkoholista, slampos törzsvendégeket összetartó kricsmi feje a látványos tökvakargatásból és kevésbé látványos feketézésből élő Imre (Robin László), aki a kocsmároskodás mellett vegyesbolt-tulajdonos és polgármester egy személyben. Mint kiderül: söntését egy vak komondor halálát okozó vonatgázolás után száműzte a falu népe a település határain túlra, így született meg Gyirmótatelep felső.

A törzsgárda igen összetett képet mutat. A falu sárkányát felfedező Szilárd (Pintér Gábor) apokalipszisre váró lelkész és falugondnok, aki delíriumában arra sem emlékszik, hogy felesége már fél éve elhagyta. A nagyszájú, nagydarab pékben, Vesztiben (Urmai Gábor) szintén összefolynak a napok, saját maga számára is rejtély, hogyan süt péklapát nélkül kenyeret. Dzsordzsi (Felhőfi-Kiss László) tipikus, mindenhez értő és mindenkit kioktató kocsmaarc, a lecsúszott értelmiséginek tűnő Sanyika (Orbók Áron) pedig amolyan meg nem értett fűzfapoéta, aki még éjszaka sem hagyja el a kocsmát, reggelenként a helyi Szecska Rádió bemondója ébreszti. Az előadás egyetlen női szereplője Judy (Kovács Annamária), aki légies szépségével kissé talán kilóg a kocsmai miliőből. A musicalimádó, butácska gyergyói fruska videós kaszting helyett egyszer csak Gyirmótatelepen találta magát, ám jól beilleszkedett a közösségbe, még neki tetsző férfit is talált Sanyika személyében. Az alkoholisták legalkoholistábbját, Atomot a darab írója és rendezője, Deák Tamás alakítja, tegyük hozzá: remekül. A higanymozgású „szirtakitáncos” minden éjjel spicces Zorbaként indul haza, azonban a GYIRMÓTATELEP táblánál tovább még sohasem sikerült jutnia. Hajnalonként ballonkabátját széttárva, sárkányként áll a határban, homlokán pedig ott díszeleg a helységnévtábla filctollal írt középső részének tükörképe: ATÓM. A sors furcsa fintora, hogy az italozóknak újra hitet adó legendát, a falu sárkányát éppen a kijózanodás semmisíti meg, a mese csak alkoholmámorban kelhet életre. 

Deák Tamás ivójában – egy jó krimóhoz méltóan – az akupunktúrán át a kocsmafilozófiáig, a multiktól a fizikusokig minden témává válhat – aprócska ízelítőt kaphatunk a magyar valóságból. A szöveg áthallásai is jól működnek: az előadás végén a Hair zárószámára elénekelt sárkánydalban olyan elcsépelt, korunkat jól jellemző kifejezések köszönnek vissza, mint a kistérség, a fellelhető értékek vagy a hagyományápolás. A párbeszédek szövetét kétféle réteg alkotja, hiszen a kocsmai beszédmódhoz észrevétlenül illeszkedve Petőfi-, Lázár Ervin-, Szerb Antal- és Juhász Gyula-idézetek hangoznak el, sőt az író még a Mátrix híres „Nincs kanál” mondatát is beleapplikálja a szövegkönyvbe. Talán éppen ebben a nyelvi finomságban kereshetjük a darab gyengéjét: a szöveg néha túlságosan is elválik a darab „sörszagú” kocsmai valóságától. A helyszín tehát autentikus, mégis hiányzik a szociográfiai mélység. Az előadásnak persze nem is ez a célja. Egyszerűen csak nevettetni akar, s ez sikerül is neki: szórakoztató, ugyanakkor a Krasznahorkai-, Egressy-művek által kijelölt kocsmahagyományokat is megidéző színházi tivornyát láthattunk.

      

     

Deák Tamás. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
GYULAI HÍRLAP • 2014. január 22. 23:42
A Picaro Művészeti Produkciós Műhely gyulai előadásán kellő mértékben röpködtek a kocsmai poénok, az egymást zrikáló beszólások és a káromkodások
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)