Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Boros László Attila, akire a legfontosabb kincsüket bízták a gyulaiak

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Hargittai ÉvaINTERJÚ • 2013. október 20. 10:00
Boros László Attila, akire a legfontosabb kincsüket bízták a gyulaiak
Boros László Attila: A gyulai emberek szívében, amikor megszületnek, elplántálnak egy kis fürdőmagot
Az volt az álma, hogy a Szaharában vizet fakaszt és oázisokat teremt. Viszonylag fiatalon kapta meg a nagy felelősséggel járó feladatot, a Gyulai Várfürdő vezetését. Boros László Attila Dobozon született és gyermekéveit is ott töltötte el. Mezőberényben járt középiskolába, onnan Szegedre vezetett az út. Az egyetemi éveken kívül egész életét Békés megyében élte, Gyulára 2008-ban költözött. Érdekeli a világ, a természet, minden, ami körülveszi.
Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba

– Az önállóság, a saját mozgástér, az ambícióit kielégítő munka vezérli napjait. Mi hajtja mindennapos tevékenysége folytán?

– Nem voltak klasszikus álmaim: tűzoltó legyek, űrhajós, rendőr vagy katona? Nem voltam sohasem harcias, az erőszak mindig távol állt tőlem. Nem volt nagy munkaálmom. Az egyetemi évek után éreztem, hogy ambícióimat kielégítő munkára van szükségem. A jelenlegi hivatásomat nagyon szívesen végzem. Nem pozícióként élem meg a fürdő vezetését, hanem szolgálatnak. Kedvelem az önállóságot, és azt, hogy mindig lehet újat alkotni, ezért nagyon fontos számomra, hogy meglegyen a saját mozgásterem. Az eddigi karrieremben viszonylag gyorsan léptem előre, és mindig a saját döntésem volt a váltás. Azt gondolom, hogy a Gyulai Várfürdő vezetésével elértem eddigi pályafutásom csúcsára.

– Több Gyula városát érintő beruházáshoz is köthető a neve.

– Még dr. Perjési Klára polgármester hívott Gyulára. A Göndöcs-kert fejlesztéséhez én állítottam össze a koncepciót, az északi városrész szociális rehabilitációja volt a másik nagyobb munkánk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a város első integrált fejlesztési stratégiáját is az irányításommal raktuk össze. Jó érzés, amikor végigkerékpározom a Sarkadi úton, vagy amikor a Göndöcs-kertet nézem, mert az első darabokat a puzzle-ban én helyeztem el. Melengeti az ember lelkét, hogy van egy csapat, ami végig tudta vinni a terveket és nem vesztek kárba a régi gondolatok. A várfürdő nagyberuházását a saját gyermekemnek tekintem. Lélekemelő pillanat volt, amikor a független tervzsűri kiválasztotta a tervet: modern, könnyű, légies, de meghatározó épületet építünk. Erre vagyok a legbüszkébb.

– Mekkora kihívást jelent a Gyulai Várfürdő igazgatása?

– Bele kellett tanulnom, s bevallom, az elején nehezen találtam meg a ritmust. Második számú vezetőként kerültem a fürdőbe. Két év alatt sokat tanultam a fürdő városban betöltött szerepéről, arról, hogyan gondolkodnak a fürdőről az emberek, az önkormányzat, az egyes politikai erők és az egész város. Ezután döntő momentum volt, hogy 2011 januárjától a saját csapatomat is elkezdhettem felépíteni. Nehéz és embert próbáló a feladat. Nincs két egyforma perc, olyan sokrétű a feladat, hogy nincs idő unatkozni. Azt szoktam mondani, hogy olyan ez, mint egy sakk szimultán. Gyakorlatilag perceként más területen kell dönteni: marketing, pénzügyi vagy műszaki kérdések, parkgondozás, medencetechnológia… A koncepcionális, előrelátó gondolkodást és tervezést nagyon szeretem, ezért a napi üzemeltetés mellett folyamatosan új ötletek megvalósítását készítjük elő. Rengeteg tervem van még a fürdővel...

– Hatalmas komplexumot irányít.

– Minden területen bele tudok szólni a munkafolyamatokba. Eleinte elkövettem azt a hibát, hogy ezt meg is tettem, de rájöttem, hogy az nem egészséges. A legfontosabb, hogy tudni kell elengedni a részleteket. Mindent tudok arról, hogy mi, hol és miért történik a fürdő területén, de a részletek szintjén csak akkor nyúlok bele a megvalósításba, amikor valami félresiklással fenyeget.

–  A Gyulai Várfürdő helyzete valamennyi gyulai ember szívügye. Feltételezem, hogy nem csak pozitív véleményekkel találkozik.

–  Szinte legendás történeteim vannak. Panaszkönyvi bejegyzés két város lakóitól érkezik: egyik Budapest, a másik Gyula. A gyulai emberek szívében, amikor megszületnek, elplántálnak egy kis fürdőmagot. Egy gyulai gyermek már születése pillanatában fürdőfüggő. És ez így is van jól, mert ez kell ahhoz, hogy ez a kincs mindig a gyulaiaké legyen, mindig a város tulajdonában maradjon. Természetesen negatív véleményekkel is találkozom. Az utcán megállítva sorolják, miért nem jó a fürdő, és amikor megkérdezem, hogy mikor jártak nálunk utoljára, többször az a válasz, hogy annak van már több éve is.

– Erre mit is lehet reagálni...?

– Azt szoktam kérni, hogy váltson egy jegyet, nézzen körül, és találkozzunk újra. A konkrét kritikáért, segítő véleményért hálás vagyok, mert a vendég szemével óhatatlanul is másként látszanak a dolgok, és fontos, hogy azok el is jussanak hozzánk! Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy aki kritikát fogalmaz meg, az vállalja fel az arcát és a nevét. Eddig minden érdemi és konkrét észrevételre tudtam reagálni.

– Mi a véleménye arról, hogy Hajdúszoboszlót, Makót vagy egyéb fürdőhelyeket vonnak párhuzamba Gyulával?

– Többször felvetették nekem, hogy Hajdúszoboszlón több látogató van. Nem szabad elfelejteni, hogy Szoboszlón korábban jutottak állami fejlesztési lehetőségekhez, mint Gyulán. A Gyulai Várfürdő ötven éves múlttal rendelkezik, egy patinás belvárosban, műemléki környezetben, természetvédelmi területen fekszik. Hajdúszoboszlón pedig minden csupa beton és aszfalt, a kerítésen túl pedig a kukoricás kezdődik. Hiszem, hogy a Gyulai Várfürdőnek nem kell Szoboszlóvá válnia, hanem a saját arculatával kell egyedinek lennie. Az egyediség sok értéket hordoz magában, s ezt kell megőriznünk.

– Sikerült alkalmazkodnia a gyulai mentalitáshoz?

– Képletesen és valójában is azonnal a gyulai mélyvízben kellett úsznom. Ha az ember igyekszik megérteni a gyulai gondolkodásmódot, akkor a város gyorsan be tudja fogadni. Ma már én is gyulainak érzem és vallom magam, de a gyökereimet nem felejtem el. Picit különleges a helyzetem, mert a gyulaiak a legfontosabb kincsüket bízták rám, a vállaimra tették ezt a terhet. Nagyon kirakatban élem az életem, a dicsérettel és a kritikával is könnyen megtalálnak. Vannak azonban azok a lélekmorzsák, amik teljessé teszik az életemet. Ehhez kell egy olyan társ, aki mindenben támogat és szeretetével biztos hátteret nyújt, aki megérti, hogy mi jár ezzel a munkával, és kellenek hozzá a gyerekek. Nagy vágyam a gyerekekkel megtenni az Országos Kéktúrát, szeretnék sokat utazgatni és bejárni a világot.

 

Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
GYULAI HÍRLAP • 2013. október 20. 10:00
Boros László Attila: A gyulai emberek szívében, amikor megszületnek, elplántálnak egy kis fürdőmagot
Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)