Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Laár András a színpadon saját démonjait jeleníti meg humorköntösben

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2013. július 30. 17:00
Laár András a színpadon saját démonjait jeleníti meg humorköntösben
Laár András: A személyes villongások oltárán nem szabad feláldozni a közös jót
A Besenyő család több mint 20 éve szórakoztatja az abszurd humor kedvelőit, így természetes, hogy kultikussá vált szereplői a Tószínpadon július 24-én, a L’art pour l’art Társulat 14. produkciójaként bemutatott Piroska, a farkas című műsorából sem hiányozhattak. Az ország Besenyő Pista bácsijaként elhíresült Laár Andrással az előadás után beszélgettünk.
Laár András. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba

–  Úgy tűnt, hogy nem csak a közönség élvezte nagyon az előadást, hanem a társulat tagjai is, hiszen igencsak oldott, a szerepből ki-kacsintó volt a légkör.

Nagyon jó volt a közönség, annak ellenére is, hogy volt köztünk egy meglehetősen nagy, vízzel telt távolság, mégis az első pillanattól kezdve megteremtődött a kapcsolat, ami az előadás legvégéig fennmaradt, hisz a legkisebb rezdülésre is nagyon érzékenyen, nagyon jól reagáltak a nézők.

–  Milyen mértékben lehetséges szabad mozgástér a darabban?

–  Olyan 80:20 ennek az aránya, amiből 80% meg van írva és kb. 20% változhat szabadon, de ez nem egy mesterségesen létrehozott arány, hanem így alakult ki, és csak sacc. Vannak olyan jelenetek, amikben sokat lehet improvizálni, de pl. a kezdő Besenyő család jelenet annyira precizen meg van írva, annyira egymásra épülnek benne a dolgok, hogy ott szinte semmit. Ugyanakkor Boborján jelenetében legalább 30% szabadsága van arra, hogy azt csináljon, amit csak akar, és csinál is, mert bele van építve az improvizáció.

–  Mennyire nehéz visszavenni, miután kicsit pihen olykor ez a 2012-től látható produkció.

–  Volt egy másfél hónapos szünetünk és utána kicsit kérdő arccal mosolyogtunk egymásra, hogy vajon tudjuk-e a szöveget és mivel mindannyiunkban volt egy picike kis kételkedés, az első játék előtt átfutottuk a nehezebb részeket. A Besenyő jelenetnél lévő párbeszédben fontos, hogy azt mondjuk, ami eredetileg meg lett írva, így azt át kellett ismételni. De ilyen szempontból a társulat amúgy is nagyon lelkiismeretes, hiszen nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy felkészületlen, gyenge produkcióval álljunk az emberek elé, mivel bennünket csak és kizárólag az tart életben, hogy jók vagyunk.

–  Talán épp a közönség szeretete ragadtathatná arra az embert, hogy egy-egy pillanatig úgymond „hátra dőljön” és a szeretetnek erre a fenntartó erejére hagyatkozzon.

–  Épp ezért nem szabad ezzel visszaélni, mert innen gyorsan és könnyen levezethető lenne a folyamat: ha nem lennénk jók, akkor már nem lenne megélhetésünk, mert mi kizárólag csak a közönség szeretetéből élünk, nincs semmilyen külön juttatás vagy állami támogatás mögöttünk, semmiféle pénz sehonnan, soha nem is volt, mi csak akkor élünk, ha az előadásainkra eljön a közönség. Az csak külön mázli, hogy – mint ahogy ez a mai előadásból is kiderült - mi ezt imádjuk csinálni és nekünk valóban ilyen az észjárásunk. Az életre keltett figurákkal a személyiségünk rejtett oldalait domborítjuk ki, démonikus formában. Saját démonainkat jelenítjük meg humorköntösben, ezért hiteles. Dolák-Saly Robi már 18 évesen tudott öregember hangján beszélni, aki három másodperc múlva meghal és épp az utolsókat hörgi, és én is állandóan grimaszokat vágtam a tükörben gyerekkoromban, attól tudok ma az arcjátékommal ilyen hatást elérni.

–  Szokás önnel kapcsolatban sokoldalúságára rácsodálkozni, holott senki sem egysíkú, inkább az az érdekes, hogy ez a sokféleség hogyan tudott ennyire látványosan kiteljesedni?

–  Szerintem elsősorban a Sors kegyelme az, hogy olyan emberekkel találkoztam össze, akikkel azonos szinten lehetett együttműködni. Dolák-Saly Róbert - amellett, hogy a közönség humoros oldaláról ismeri - rendkívül sokoldalúan tehetséges zeneszerző, szövegíró, aki nagyon jól énekel. Érdekes, hogy a másik ismertté vált formációban, a KFT zenekarban pedig Bornai Tiborral volt hasonló találkozásom. Zeneileg, szövegírásban és egyéb művészi szempontból mi hihetetlenül egy húron pendültünk, és a mai napig is az ő kíséretére tudok a legjobban gitározni és fordítva, nagyon jókat tudunk együtt játszani. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az én szememben az ország legintelligensebb embereivel van lehetőségem együtt dolgozni.

–  Mennyi esélye van annak, hogy ilyen típusú emberek összetalákozzanak?

–  Hát nem racionális esélyt kell mondani, annyi bizonyos. Én hiszek abban, hogy a TUDAT-ban van a létezés, hogy minden egyes dolog tudattal van áthatva és a tudat - amit úgy is hívhatunk, hogy Isten, csak én Istennek a tudati aspektusát érzékelem leginkább - vonzástörvénye a hasonló rezonanciájú tudatokat valami titokzatos módon összerendezi. Nagyon hiszek abban, hogy a dolgok tökéletes pontossággal rendeződnek.

–  Ráadásul a KFT zenekar szellemisége összeér a L’art pour l’art Társulatéval, ez a fajta humor valahol „Zen-es”, ahonnan már csak egy ugrás a buddhizmusnak az a területe, amit Ön is képvisel.

–  Abszolút így van, az abszurd és a Zen összekapcsolódnak, és bár én nem a buddhizmus Zen ágát képviselem, de nagyon szoros kapcsolatban vagyunk a Zennel.

–  Ha az már menet közben tudatosult, hogy nem mindennapi emberek nem mindennapi találkozásai ezek a formációk, a közben jelentkező olyan nehézségek, mint pl. a KFT zenekar Tűrt kategóriában tartása, lehetőségeinek csak alsó szintjét hagyó kibontakozása el tudták feledtetni ezt a kivételesség tudatot?

–  Ez a külső elnyomás megmételyezte az életünket és az emberi kapcsolatainkra is rányomta a bélyegét, de nem tudta tönkretenni a zenekart, és a mai napig szükség van arra, hogy a KFT időről-időre fellépjen, ugyanakkor sokat ártott. Nem mondom, hogy a legrózsásabb most a viszony a tagok között, de bizonyos tagok közt az, és még mindig jobb ezt csinálni, mint ezt nem csinálni. Megingathatja ezt a tudást, de az ember mégis úgy dönt, hogy ha egy kulturális értéket képvisel, akkor azért felelősséggel tartozik, azt fenn kell tartani, mert magasabb értéke van annak, amit közösen hoztunk létre a személyes, egyéni dolgoknál. Nem szabad feláldozni a személyes villongások oltárán a közös jót.

 ***

Névjegy:

Laár András (58):

Humorista, énekes, zeneszerző, dalszövegíró, író, költő, spirituális gondolkodó. A KFT együttes és a L’art pour L’art Társulat alapító és jelenlegi tagja, az ország Besenyő Pista bácsija. A KFT együttes 25 éves fennállása alkalmából, a zenekar többi tagjával együtt 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

 

Laár András. Fotó: Gyulai Hírlap - Rusznyák Csaba
GYULAI HÍRLAP • 2013. július 30. 19:00
Laár András: A személyes villongások oltárán nem szabad feláldozni a közös jót
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)