A nagybetűs Zene ínyenceit célozta meg a Gyulai Várszínház, amikor a W. H. zenekart meghívta a kamaraterem színpadára. Az idei Shakespeare Fesztivál középpontjában a Hamlet mellett az angol bárd szonettjeit állnak, így lehetetlen lett volna, hogy a neves brit költő tizennégysorosait megzenésítő magyar kvartett koncertje hiányozzon az idei évad műsorából. A W. H. három évvel ezelőtt is elvarázsolta a gyulai közönséget, amelynek ezúttal már kétlemeznyi anyagból válogathattak a muzsikusok.
A Shakespeare titokzatos patrónusáról elkeresztelt együttes a fájdalmat (is) okozó szerelmet dicsőítő CXIX. énekkel indította koncertjét. Nem késlekedtek, egyből belevágtak a közepébe, magukkal csalva a publikumot egyéni látásmódjuk és kifejező zenéjük világába.
A ghánai származású énekesnő, Sena Dagadu szuggesztív előadásmódban adta elő a dalokat, orgánumának minden csínját-bínját kihasználva, műfaji korlátozás nélkül, például soul, jazz, hip-hop stílusban, hol szavalva, vagy áriázva, máskor sóhajtozva, avagy zokogva. Az általa felcsendülő, autentikus, reneszánsz angol nyelven elhangzó szonetteket eredetiben és magyarul is nyomon követhettük a háttérben.
Márkos Albert csellista is ugyanolyan széles zenei látókörrel nyúlt a dalokhoz. Alkotása közben számtalan hangulati elem jött elő gordonkájából, a klasszikus futamoktól kezdve, a légies üveghangokon és a gépzenét idéző pizzicatókon keresztül egészen a mázsányi súlyú kvintelésekig.
Gryllus Samu basszusgitáros legutóbb egy öthúros hangszerrel mutatta be zenei érzékenységét, ezúttal egy hathúrossal lépett a színre. A plusz magas húrban még több lehetőség rejlik, és kiderült, szakavatott kezekben az univerzális instrumentum alkalmas a mélyebb kíséretre, a magasabb hangfekvésű szólókra is, sőt, hangulatok tömkelegének megjelenítésére is.
A kvartett többi tagjához hasonlóan, G. Szabó Hunort sem a hangszere determinálja, a dobon játszó zenész is túllép hangszerén. Fifikás, gyakran páratlan ütemei, hangsúlyokkal játszó dinamizmusa és számtalan féle légkört teremtő ütősjátéka nemcsak határozott lendületet, hanem lelket is visz a közös játékba.
Már az évekkel ezelőtti előadásuk is páratlan élmény volt, ám azóta a zenekar felülmúlta önmagát, és még letisztultabb muzsikával várta a gyulai vendégeket, akik nem engedték ráadás nélkül hazamenni a világszínvonalú csapatot. A zeneileg és tartalmilag is kivételes összhangból felocsúdva kapkodni kellett, hogy jusson a W. H. második hanganyagából, hiszen a zeneértő közönség soraiból többen gondolták úgy: a költészetből, valamint kortárs, jazz, free, drum’n’bass, ethno- és rockzenei elemekből álló kultúrcsemege nem hiányozhat a kollekcióból.
