Kivételes zenetörténeti eseménynek lehettünk szem- és fültanúi – mondta Kertész Lajos zongoraművész zenei estjének végén a rendezvény házigazdája, Kósa Ferenc. Az est moderátorának igaza volt, valóban különleges élményben volt része a közönségnek, hiszen a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett, neves, gyulai származású művész mellett a Széchenyi-díjas Halmos Béla is fellépett a Wenckheim Krisztina Közalapítvány és a Gyulai Protestáns Kör által szervezett koncerten.
A városháza dísztermében dr. Pocsay Gábor köszöntötte a megjelenteket. A közalapítvány elnöke beszédében hangsúlyozta: a szellemi értékek hanyatlásának, az egyéniségek elszürkülésének időszakában óriási élmény, ha egy olyan nagy művésszel kerülhetünk egy társaságba, mint Kertész Lajos.
A zongoraművész hatalmas mesélőkedvvel elevenítette fel életének és művészi pályájának meghatározó pillanatait. Családja történetét felidézve elmondta: mélyen vallásos, kálvinista apai nagyapja szegény sorból küzdötte fel magát jómódú gazdává. Zenei tehetséggel megáldott édesapja a tanítói oklevél megszerzése után Nagyszalontán kezdett el tanítani, majd Trianon után Gyulára került.
Kertész Lajos drámai körülmények között jött a világra Szentpálfalván, a református temető melletti szolgálati lakásban. Első és második elemiben édesapja tanította, tőle vette az első zongoraleckéket is. Élete sorsfordító pillanata volt, amikor tizenhat évesen meghallotta a rádióban az Ötödik szimfóniát. Mint mondta, nemcsak Beethoven zenéjébe szeretett bele egy egész életre szólóan abban a percben, hanem az egyetemes zeneművészetbe is. A gimnáziumot követően a debreceni Tisza István tudományegyetem hittudomány fakultásán és a zenedében kezdett el tanulni, majd a lelkészi oklevél megszerzése után „majdnem a csodával határos módon” felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol olyan kiváló professzorai voltak, mint Kodály Zoltán vagy Járdányi Pál.
Tanulmányai befejeztével a zongoraművészt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zongorafőszakos tanárává nevezték ki, később pedig a konzervatórium főtanszakának vezetésével is megbízták. A Filharmónia szervezésében két évtizeden keresztül járta az országot, hogy nevelje az ifjúságot, ezenkívül tanított Ausztriában, a szapporói egyetemen, zongorázott Svájcban, Lengyelországban, Csehországban, Németországban és Japánban. Alapító és tiszteletbeli tagja a Magyar Kodály Társaságnak, valamint tevékeny szerepet vállalt a Liszt Ferenc Társaságban. Mivel 1956-ban kiállt a forradalom eszméje mellett, hanglemezei csak a rendszerváltozás után jelenhettek meg. A Wenckheim Krisztina Közalapítvány, a gyulai református gyülekezet, a Magvető általános iskola és a város anyagi támogatásának köszönhetően az elmúlt időszakban több CD-jét is kiadták – derült ki a zenei esten.
A jelenleg lelkipásztori szolgálatot ellátó Kertész Lajos az általa előadott Liszt-, Schubert-, Kodály- és Bartók-műveket – szokásához híven – rövid magyarázatokkal vezette be az este folyamán. A koncert meglepetésvendége a szintén gyulai kötődésű Halmos Béla volt, aki – mint viccesen megjegyezte – utoljára 1963-ban, az első EDÜ-n játszott komolyzenét a díszteremben. A kétórás rendezvény végén a hallgatóság közös énekléssel búcsúzott a zongoraművésztől és a népzenésztől.
