Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Éljen a Rák Józsi!

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2018. július 12. 17:30
Éljen a Rák Józsi!
Sipos Imre állította színpadra a Rák Jóska, dán királyfi című darabot a Gyulai Várszínházban

A Gyulai Várszínház 55. évadának 14. Shakespeare-fesztiválján Háy János: Rák Jóska, dán királyfi című tragikomédiáját láttuk az Erkel Ferenc Kulturális Központban.

a rák jóska, dán királyfi című darabot sipos imre rendezésében nézhette meg a közönség

Fotó: Kiss Zoltán

A Dunaújvárosi Kamaraszínház előadását Sipos Imre rendezte. Tökéletesen eltalálta, meglátta a Hamletben rejlő többszálú értelmezések csavarhatóságát. Idén először nevettem felszabadultan a színházban, aztán: nem. Folyamatosan vált keserűvé a történet, ahogyan egyre haladtunk a végkifejlet felé. A rendező maga is csak egy hirtelen, groteszk befejezéssel tudta átvágni a bonyolítás gordiuszi csomóját. A közönség egy része nem tudta mire vélni a Hazám, hazám-at elektromos gitáron elpengető falusi legény, Rák-Halmet (Jászberényi Gábor) flashback-elköszönését. Ez volt a totális alfa-szint. Mindvégig az Eredet című film járt a fejemben, ahol egyre mélyebb álomszintekre süllyednek, és elvesztik a valósággal a kapcsolatot. Még el is hangzott: „Szerinted a néző elhiszi, hogy amit lát, az a valóság?”

Pazar rendezői ötlet volt, hogy a Hamlet történetét valahol egy távoli kis magyar faluban a rendszerváltás zűrös és zavaros hónapjaiban mutassák be. A helyiek közül Kovács Tibi (dadogós, észrevehetetlen falusi férfi, az előadás magyarázója: Gasparik Gábor) a fővárosban látott egy „valamiféle Omlett” című darabot, így a helyiek elhatározzák, hogy - a támogatások végett, és hogy saját falujukat kiemeljék, nagyobb hangsúlyt fektetve a kulturális programok – a falunapra maguk is színpadra állítják saját verziójukat. A szereplők rögtön adottak minden posztra. Összefogásukra a megcsömörlött, megalázott, falusi magyar-történelem szakos tanárt (Kuncze András, jelenleg iskolaigazgató: a Hamlet-előadás rendezője: Szemán Béla) nevezik ki színigazgatónak – nem mellesleg ezzel „megmentve”az iskolai pozícióját is.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Kiss Zoltán

Ő a helyi, nem túl csavaros észjárású paraszti réteg kedvéért a magyar korszellemhez igazított, egyszerűsített, átírt, modernizált szövegkönyvet viszi a próbákra, ezzel persze saját tudását, szakmaiságát, lelkét áldozza be maradéktalanul. Miközben a szerepeket kiosztják, rádöbbenünk, hogy a való életben, a kis falu közösségében is hasonló intrikák alakítják a viszonyokat, mint az eredeti történetben. A darab menete közben elegyedik tehát a Hamlet története a valósággal. A szereplők maguk is átélik a történteket, így születik egy klasszikusan jó tragikomédia, amely tulajdonképpen hely- és időfüggetlen. Egy igazi közép-európai történet bomlik ki előttünk egy kudarcos átmenetről, megnyomorított sorsokkal, a pénz és a hatalom összefonódásának örök voltáról, amelyet Magyarországon napjainkra szépen konzervált a bénító közöny és a tudatlanság.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

A hithű kommunistából nemzetivé átvedlett, megtért Büki Lajos (volt tsz-elnök, jelenleg földbirtokos; Claudius király: Őze Áron) anyagilag és erkölcsileg gyanúsan jól jött ki a rendszerváltás okozta kavarodásból. Kegyeltje Pálos Pityu (volt tanácselnök, jelenleg polgármester és vállalkozó: Polonius: Pataki Ferenc), a pályázatlehívó, „szabadon” megválasztott polgármester, aki a számlázási csalásokban aktív közreműködő. Rajtuk kapaszkodik fel az ügyeskedő könyvelő, Macska Jancsi (volt tsz-elnökhelyettes, jelenleg vállalkozó: Laertes: Jegercsik Csaba). Függő viszonyban van Bükitől Mariska, a kocsmárosnő is (Gertrúd: Kovács Vanda – szeretett gyulai származású színésznőnk), noha már nem kell pénzért bárkinek kínálnia bájait – álszabadság egy álországban. Pont annak vagyunk tanúi, hogy vált minden a szabadversenyes kapitalizmus portékájává az elmúlt negyed században. Az egykori tsz népe (Tomi, helyi paraszt: Kiss Attila; Laci, helyi paraszt: Gulyás Hermann Sándor; Jani, helyi paraszt: Csadi Zoltán; Gabika, helyi paraszt: Tőkés Nikoletta) egyre inkább kívülről figyelik az eseményeket, akár a két öreg a Muppet Showban – ezért ténylegesen a páholyba is másznak.

A próbafolyamat során fokról fokra derülnek ki a falu stiklijei, a felszín alatt meghúzódó függőségi viszonyok. Mindenki az egykori Büki elvtárs (manapság úr) „alattvalója”. Büki egyetlen ellenfele, az öngyilkosságba kergetett Rák. Az öreg Rákot fia, Rák Jóska bosszulná, lázad a társadalmi rendszereken átívelő feudális viszonyok ellen. Sikertelenül. Az eredeti történethez képest Büki egyre inkább megszilárdítja a hatalmát, Jóska elbukik, még szerelme, Ágica (Pálos Pityu lánya: Ophelia: Jókai Ági) is kihátrál mellőle. Cserbenhagyja a közösség, a barátok, családja, pénze, jövőképe nincs. Totális a bukása.

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

Már magam sem tudom, melyik álomszinten vagyok… Láttam egy színházi darabot, amelyben bemutattak egy darabot – miközben a két idő- és térsík párhuzamosan követhető (eredeti Hamlet vs. seholnincsfalva lakóinak rendszerváltás környéki története), amelyben szintén bemutattak egy színházi darabot (egérfogó-jelenet fonákban). Minimum háromrétegű értelmezés sejlik fel, amit csak bonyolít a szöveghez aktualizált, ’90-es évekbeli slágeregyveleg, emellett számos posztkommunista beszólás, káromkodás, provincializmus és a sajátosan magyar pesszimizmus, amely valljuk be, immár igazi hungaricum, dagadó sejthalmaz gyönyörű országunk megfáradt testén. Pestiesen és keserédesen, ugyanakkor még némi nyelvi humorral is szólva: ÉLJEN A RÁK!

 

 

Fotó: Kiss Zoltán

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)