A Gyulai Várszínház könnyűzenei programjainak mindig kellemes helyszínéül szolgált az egykori Corvin János Múzeum udvara, ahol már évek óta hagyomány, hogy világjárt muzsikusok tartalmas produkcióval állítanak emléket William Shakespeare-nek. Az idei, jubileumi évadban a nagy angol dalnok szonettjeit feldolgozó belga énekesnő, Caroll Vanwelden és zenekara adott koncertet a szabadtéren felállított színpadon. Gedeon József, a várszínház igazgatója az előadás előtt elmondta, csak nemrégen figyelt fel a group munkásságára. A csapat legutóbbi albuma az év lemezsikere lett Németországban.
Az évszázados platánfa levelei finoman sziszegve szűrték a szelet, amikor húzós, hullámzó bőgőtéma kezdte a hangok sorát, hogy egy trombitafutammal és lendületes dob-groove-val hatásos, bebopos belépőt adjon a zongorista-énekesnőnek. Caroll Vanwelden megnyerő, közvetlen személyiségéhez méltón nyúlt a billentyűkhöz, és szólt a mikrofonba. Finom dallamvezetése és vokális díszítései, valamint időnként lebegő füstre emlékeztető énekeffekt-használata különleges produktummal örvendeztette meg a publikumot.
A Shakespeare szonettjeit híven érzékeltető kvartett tökéletes kombinációnak bizonyult. A német bőgős, Mini Schulz nem ismeretlen a hazai jazzkedvelők előtt sem, hiszen láthattuk már játszani együtt a műfaj magyar nagyjaival is. Technikái és egyedi megszólalása tanúsította jártasságát a vastag húrok világában. Hozzá jött még Thomas Siffling jazztrombitás könnyed virtuozitása és Meinhard Jenne dobos olykor klasszikus, máskor igencsak kemény, modern ritmusai. Négyük összjátékából érdekes zenei kiállások és élénk, nem kiszámítható váltások eredtek.
A jazz különböző válfajainak, valamint a lúdbőröztető, lírai komoly- illetve popzenei dallamoknak az ötvözete egyszerre finommá és szenvedélyessé alakította a koncertet. Határozott, ráadást követelő taps bizonyította, aki jelen volt, érezte a varázst. Még talán a fűben kíváncsiskodó fekete rigók is...
