A közért pénztárának futószalagján kommersz körte szeszes ital gurul, útját a lazán odavetett ezres állítja meg. Leendő tulajdonosa magas, jó alkatú, talán harmincas fiatalember. Eltorzult, ödémás és szétvert arcát tekintve kortalan. Lábán ócska, kukát látott cipő, haja borzas, szakálla elvadult, ő maga förtelmesen büdös. A vásárlók fintorognak, de csak lopva néznek rá, és szorosabban fogják táskájukat. Csend van.
A megyei kórház udvarán időző népes család. Nem betegek, az látható, talán beteget látogatók. De nem, mert beteg ember a környéken nem található. Karonülő, tini lány, tini fiú, nagyfiú kerékpáron, fiatal anyuka, apuka. Babakocsi, lomok, szatyrok. Szotyola, cigaretta, hangoskodás. Hétfő, munkanap. Iskola is van. Lenne. Mindegy. Hangosak.
Nyomoréklábú kiskölök. Rettegik a gyerekek a helyi buszon. Botja van és nem fél használni. Minap egy hatodikost fejbe vágott vele és mikor az inzultusra megfordult, még le is köpte. Csak úgy. Aztán leugrott a buszról. Mindenki tudja melyik iskolába jár. A pedagógusok ismerik a problémát, de nem mernek lépni. Ismerik az apját is. Valami lakásmaffiás ügyletről suttognak...
