Az elmúlt években a Várszínház országos figyelmet keltő nagy produkciói közé beépült egy új műfaj, a felolvasószínházi előadás. Ezeken az előadásokon kortárs szerzők bemutatás előtt álló, még publikálatlan darabjait ismerheti meg a közönség, s az alkotók egy-egy érdekes beszélgetés keretében alkalmat teremtenek arra is, hogy a nézők bepillantsanak a „kulisszák mögé”. Az idén egy fiatal marosvásárhelyi szerző, Székely Csaba Bányavakság című komikus tragédiáját láthattuk a Pince Színház előadásában. (Rendező Csizmadia Tibor, dramaturg Lőkös Ildikó.)
Székely Csabát az elmúlt évben szinte egy csapásra ismerte meg a szélesebb színházi közönség. Bányavirág című drámáját az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón a szakmai zsűri a legjobb előadás díjával jutalmazta, s ezt a nagy sikert újabb díjak és elismerések követték. Székely Csaba személyében egy, a színpadot, a dramaturgia eszköztárát mesterien kezelő szerzőt ismerhetett meg a közönség, aki ráadásul sztereotípiákat, alkalmanként tabukat átlépve mutatta be a mai erdélyi világ egy ismeretlen részletét. A Bányavirág egy olyan székelyföldi község mikrovilágát vitte színpadra, ahol bezárt a bánya, s jószerivel mindenki munka nélkül maradt. Reménytelenség, pálinka, tragikus emberi játszmák – mindez hatásosan, sok humorral jelent meg a színpadon, és ahogy az igazi tragikomédiákban lenni szokott, a néző jobban megrendül, mint egy szabályos dráma végkifejletnél.
A Bányavirág című darabot gyorsan két újabb követte; most a trilógia második részét láttuk. A szerző ebben a darabban azt mutatja meg, hogy a tragikus sorsú, faluvá vedlett hajdani községet kik és hogyan vezetik. A hajdani bányászból lett, a pálinkával földijeihez hasonlóan reménytelen küzdelmet folytató polgármester az új választás közeledtével a rendőrséghez fordul, hogy ellenlábasa piszkos ügyeit megszellőztetve, kiüsse a nyeregből a konkurenciát. Érkezik is egy román rendőr – és az eddigi, családtagok, szomszédok közötti játszmák tere kibővül a hatalmi, nemzeti-etnikai mezővel. A gyorsuló játékban a személyes tragédiák felvillanó emlékei fokozatosan beleszövődnek a hatalmi fondorkodásokba. A tétek emelkednek, a feszültség nő, a gátakat a töménytelen pálinka önmagában is elmossa – mikor az éppen regnáló polgármester szembesül azzal, hogy a rendőr éppen az ő korrupciós ügyeinek és a család rejtegetett bűneinek jött a nyomára, az emberhalál már elkerülhetetlen.
Az ötszereplős játékból kiemelkedett Ince polgármester (Kaszás Gergő) és testvére, Iringó (Bozó Andrea) játéka. Ők a szöveg felolvasása közben is játszottak. Az ellenlábas polgármester-jelöltet alakító Széles László vélhetően nagyon meg fog küzdeni az elrajzoltan megírt, gátlástalan nemzeti fanatikus Izsák alakjának hiteles megjelenítésért. A Florin rendőrt alakító Tóth József és Eke Angéla (a polgármester lányának szerepében) még inkább olvasott. Mindkét figurában sok színpadi lehetőség van.
Természetesen egy felolvasószínházi produkció nem előadás, hisz a rendező, a látvány- és díszlettervező, a színészek ezután építik fel mozzanatról mozzanatra a színielőadást. Mi – noha egyszer-egyszer meglódult a játék is – most jószerivel csak a szöveget ismertük meg, épp ezért óvatosan kell bánni az ítéletekkel. Az bizonyos, hogy ősszel a Pince Színházban nagyon érdekes előadást fogunk látni. Az viszont nagy kérdés, hogy a szerző által komikus tragédiának mondott darabba illesztett régi és új tragédiák – hajdani gyilkosság, autóbaleset, jelenbéli gyilkosság – nem bizonyul-e túl soknak. El tudják-e majd játszani hitelesen azt, hogy a szereplők a szokásos kicsinyes embergyötrő játszmáiktól nagyon rövid idő alatt eljutnak a gyilkosságig. Ez irányban vannak kétségeim, mindenesetre nagy kár lenne, ha, akár a szöveg igazításával is, nem sikerülne kihozni a darabból a benne rejlő maximumot.
