Megjelent a Gyulai Hírlap-könyvek legújabb kötete Gyulaiságunk 2., PEST-BUDAI GYULAIAK, Pesti Kornél interjúkötete címmel. Gyulán az Ünnepi Könyvhéten mutatjuk be új könyvünket. Szeretettel várjuk olvasóinkat június 13-án, szerdán 18 órakor a Mogyoróssy János Városi Könyvtár olvasótermében, ahol találkozhatnak a kötet szerzőjével és a kötetben szereplő pest-budai gyulaiakkal is. A Gyula Városért Baráti Kör meghívására a közelmúltban Budapesten már bemutattuk új kötetünket (igaz, akkor még kéziratos formában) a korábban megjelent Gyulaiságunk (1.) címet viselő könyvünkkel együtt, a két szerzővel, Haász Jánossal (Pesti Kornél) és Kósa Ferenccel lapunk főszerkesztője, Mocsár-Pörjés József beszélgetett. A június 13-ai gyulai könyvbemutatóhoz ezzel a tudósítással szeretnénk kedvet csinálni olvasóinknak. A Gyulaságunk 1. és 2. kötet megvásárolható a Gyulai Hírlap szerkesztőségében, illetve online megrendelhető a www.gyulaihirlap.hu oldal webshopjában.
Gyulaiságunkat visszük Gyuláról a pesti gyulaiaknak
Gyula. 2012. március 3. Kornélia napja. Napos idő, +7°C, enyhe délkeleti szél. A levegőben már a tavasz illata. Kisbuszunk késve, ám annál nagyobb lelkesedéssel indul úti célja, Budapest felé, megpakolva ajándékkal, emlékekkel, pörkölttel, várakozással, eladásra, dedikálásra és persze olvasásra váró könyvekkel. Múltidézés, jövőidézés. Gyulaiságunkat visszük gyulaiaknak. Gondolatban játszunk, Pestből Gyulát varázsolunk. Mert – ahogy lapunk főszerkesztője, Mocsár-Pörjés József folytatja az esti beszélgetés moderátoraként Merksz Istvánnénak, a Gyula Városért Baráti Kör (GYUBAK) elnökének másfél évvel ezelőtti gondolatát – akkor és úgy, ahogy ott együtt vagyunk, Pest is egy kicsit Gyula. Mert a Budapesten élő gyulaiak találkozójának fő attrakciói, Kósa Ferenc Gyulaiságunk című, 2009-ben megjelent interjúkötete és Haász János Gyulaiságunk 2. – Pest-budai gyulaiak című, megjelenés előtt álló interjúkötete nem csak helytörténeti értékkel bír.
Gyula mi vagyunk
A Gyulai Hírlap-könyvek sorozat kézzel fogható és virtuális darabjai – fejti ki gyulaiságunk (megfoghatatlan) mibenlétét a főszerkesztő, a sorozat megálmodója (kronológiailag jóval később) – sokkal több mindent hordoznak magukban. Ezek az interjúk, a könyvekben megnyilatkozó emberek, az ő gondolataik, érzéseik és emlékeik, mind-mind egy kis önálló Gyula. És ebből a sok és kis Gyula-képből kerekedik ki az egész, s válik teljesen eggyé, szerveződik közösséggé és várossá. Mert a világ az Gyula, Gyula pedig attól Gyula, amik mi vagyunk. Gyula mi vagyunk.
Budapest, XIV. ker. Hermina u. 3., Lipták-villa (és/vagy Cserepesház és/vagy Zuglói Művelődési Ház és/vagy Zeg-Zug Gyermekház). A késői indulás ellenére időben érkezünk meg Pest-Gyulára. Nyolcfős kis csapatunkat Kiss János, a GYUBAK budapesti alelnöke, a rendezvény főszervezője fogadja a bejáratnál, és invitálja a Cserepesházba, ebbe a különös atmoszférájú épületbe. A Lipták-villában a szokásos hajnali, ódon illatú, meleg fény honol. Bent jazz-zene és a műsorra érkező budapesti gyulaiak. A GYUBAK tagjai nemcsak szívükben féltve őrzött gyulaiságukat, hanem tepertős pogácsát, szendvicset, (az egyik legcsodálatosabb csodát, személyes kedvencünket a) szilvás süteményt és még ki tudja, hányféle finomságot hoznak magukkal az estére. Hamisítatlan batyus könyvbemutatónak lehetünk részesei. Lassan mindenki elfoglalja a helyét, kezdődhet a műsor.
Békéscsabaitól Gyuláról még soha ennyi szépet nem hallottunk
Az este Sándor László Félig álom legyen, félig emlék című, kivetített fotómontázsával veszi kezdetét. Álmok és emlékek képekben. A színpadon Kiss János üdvözli a jelenlévőket, majd Merksz Istvánné mondja el köszöntőjét. Örülök – kezdi beszédét az elnök –, hogy Gyula város, a világ közepe, ismét itt van Budapesten, a Gyula Városért Baráti Kör éves nagyrendezvényén. Igen jó partnerre találtunk a Gyulai Hírlapban, hiszen nagyon színvonalas műsorokat sikerült összehoznunk a rendezvényeinken, mondja Merksz Istvánné, majd beszél a hírlapról, Kiss János áldozatos munkájáról, azokról, akik még nem ismerik a várost, de kedvet kaphatnak hozzá, hogy megismerjék, és végül nemrég elhunyt édesanyjáról, aki Gyula szerelmese volt, és talán most odafentről drukkol nekünk. Az estét az ő emlékének ajánlja. A találkozó meglepetésprogrammal folytatódik, hiszen az összejövetelre eljött a Budapesten élő Békéscsabaiak Baráti Körének titkára is, aki – mint mondja – fehér zászlóval érkezett az oroszlán barlangjába, tanulni jött közénk. Kiss János, miután viccesen konstatálja, hogy békéscsabaitól Gyuláról még soha ennyi szépet nem hallott, Alt Norbert alpolgármestert konferálja fel, aki a város elmúlt évi intézkedéseiről, eredményeiről, gondjairól és 2012-es évi terveiről számol be az elszármazott gyulaiaknak.
A program Kósa Ferenc, Haász János és Mocsár-Pörjés József (műsorvezető) beszélgetésével folytatódik. Lapunk főszerkesztője feszültségoldásképpen előveszi a polgármesteri hivatal udvarán gyűjtött, üvegbe zárt friss gyulai levegőt, majd átadja a létező könyv mellé szánt virtuális ajándékát és a virtuális könyv mellé szánt valós ajándékát, a Haász Jánossal közös, régi újság, a Gyulai Harang digitalizált számait.
Gyulaiságunk, ez a titokzatos dolog
Az este első fellépője Beszterczey Attila színművész, aki a közönség soraiból II. Rákóczi Ferencként lép elénk. A megelevenedett gyömrői beszéd után a beszélgetőpartnerek bemutatásával a színpadon folytatódik a beszélgetés.
Kósa Ferenc nyugdíjas, a gyulai környezetvédelmi felügyelőségen dolgozott osztályvezetőként. Haász János újságíró, az index.hu online újság gazdasági rovatvezetője. Két generáció, két világ. A váratlan bemelegítő kérdésre Kósa Ferenc elmondja, talán leginkább a gyulai református egyház sorsa foglalkoztatja mostanában, hiszen ott az utóbbi időszakban rengeteg változás történt. Az ottani médiaügyekkel való foglalatoskodás sok időt és energiát igényel. Haász Jánostól megtudjuk, a munkájából adódóan a világ összes gazdasági eseménye érdekli, ezenkívül természetesen a család és a készülő könyv az, amely leginkább foglalkoztatja. A beszélgetésből kiderül, számára a gyulaiság elsősorban indíttatást, szellemiséget és hangulatot jelent, egy olyan fészket, amelyből kikerült az ember, és ahová időről időre visszatér. A Gyulaiságunk írója szerint a gyulaiság, ez a félig-meddig titokzatos dolog elég nehezen megfogható fogalom, valószínűleg többet takarhat, mint egy egészséges lokálpatriotizmus. A kötetek íróinak két különböző időről vannak emlékei, mondja a moderátor, ezért felmerül a kérdés, hol voltak az ő idejükben a fiatalság közösségi terei. Kósa Ferenc kifejti, a szórakozás akkoriban nem a bulit jelentette. Rengeteg közösségi program volt: kirándulni jártak, házi olimpiát rendeztek az udvaron.
Szóba kerülnek a kedvenc gyulai helyek
A gimnáziumban még elég visszahúzódó voltam, mondja Haász János. Egyetemi évei alatt a 3:20-as, a 48-as klub és az Alfa volt az alkalmi társaságok szórakozóhelye, derül ki a beszélgetésből. A Marshall sörözőt, mint a GYAK alapításának színhelyét, már a főszerkesztő hozza fel, majd rátér a kedvenc gyulai hely kérdésére. Az újságíró az Élővíz-csatorna hosszú szakaszát említi, Kósa Ferenc pedig az Esze Tamás utca szép, öreg bodzafáját, ami virágzáskor sajátos hangulatot árasztott. Az újságírás témájával kapcsolatban megtudjuk, egyik szereplő sem tanult újságíró, így adódhat a kérdés, hol kezdődött el az életükben a publikálás. Kósa Ferencnek, miután munkahelyi támogatással sikerült lakást vennie, nem maradt pénze, ezért kénytelen volt más kereseti forrás után nézni. Először lengyelből fordított magyarra, recenziókat, könyvismertetőket és szakfordításokat írt, amelyeket olyan emberek „cenzúráztak”, akik magas színvonalon művelték a szakmát. Haász János újságírói pályafutása 1991-ben, a gimnáziumi évek alatt kezdődött a hírlapnál, a politológusi diploma megszerzése óta pedig hivatásszerűen foglalkozik ezzel. A témával kapcsolatban szóba kerül még a mai, tömegképzésre épülő újságírás és a Gyulai Hírlap, majd újabb szünet következik a beszélgetésben.
Egy nap története: Gyula, Pest–Gyula, Gyula
A második fellépő, Halmos Béla népzenész nótájában Tajvanról (is) énekel. Hagyományos és élő. Népdal. A könyv témakörében folytatódik a beszélgetés. Szó esik a kötetekről, Pesti Kornélról, a folytatásról, a könyvben megjelenő értékekről, az interjúkészítésről. Az utolsó kérdésre adott válaszokból megtudhatjuk, hogyan látták az interjúalanyok a várost, búcsúzóul pedig a szerzők sorolják fel szereplőik nevét. Vanda-varázs a színpadon. Az este utolsó fellépője, Kovács Vanda színművésznő felolvas, énekel, előad. Üzenet a palackban.
Hazafelé. Nyolcfős társaságunk a gondolataiba merül. Kisbuszunk csendben robog az otthon felé. Az ablakban csillagok utaznak. Zsuzsa néni és Laci bácsi éneke tavaszi szelet idéz, elvégre március van. A csöndet csak a benzinkútnál trombitáló Fradi-szurkolók törik meg. Pedig nem is nyert a csapat. Egy nap története: Gyula, Pest-Gyula, Gyula. Itthon vagyunk.
