Vannak hétvégi esték, amikor nem szívesen mozdul ki az ember a meleg lakásból, és ha mégis ki kell mennie a zimankóba, akkor sem vágyik másra, csak a meleg lakásra, meg felvillan előtte, hogy mennyivel jobb program lenne héjában sült krumplit pucolgatni a szeretteivel a konyhában, közben citromos teát kortyolgatni, és mondjuk gyertyafénynél visszaemlékezni a karácsony meghittségére. Épp, ahogy gyerekkorunkban tettük. Vagy ahelyett, hogy vörösre csípi arcunkat a nem szívesen vállalt kintlét, elgondoljuk, milyen jó lenne gesztenyét sütni, közben a kanapé sarkába kuporogva, alaposan betakarózva egy jó krimit olvasgatni, és várni a Való Világ-összefoglalóra. Jobb esetben diafilmeket nézni a gyerekekkel, épp mint gyerekkorunkban.
Vagy jobb lenne Petivel versenyre rejtvényt fejteni ahelyett, hogy negyedszer ásunk magunknak parkolóhelyet, mert egyeseknek büdös megfogni a lapátot, de más munkáját végignézni, majd annak gyümölcsébe beleülni, az már kafa. Vagy Guszti cicát simogatni egész addig, míg igen fájdalmas harapással és karmolással jelzi, hogy megunta a cirógatást. Egy csomó jó ötletem van, hogy mivel lehet kellemesen elütni egy szombat estét.
Ahogy másoknak is van erre ötletük. Valaki bálba megy, mert mikor is menjen, ha nem a báli szezonban. Valaki meg transzparensekkel felszerelkezve szeret tiltakozni mínusz húszban. Így is van ez jól, kinek a pap, kinek a papné, demokráciában így megy ez. Aki igényli, az bálba megy. Akinek valami böki a csőrét, az tiltakozik, mert megteheti. Valaki meg forró étellel kínálja a szerencsétleneket, mert ők szombaton a mínusz húszban nem tehetnek semmit, csak igénylik.
