kósa lászló
Forrás: Wikimedia Commons
Szeptember 25-én, életének 85. évében elhunyt Kósa László Széchenyi-díjas etnográfus, történész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a magyar reformátusság egyik nagy kutatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézet Művelődéstörténeti Tanszékének professor emeritusa, a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközség tiszteletbeli presbitere – közölte a Magyarországi Református Egyház.
Kósa László 1942-ben született Cegléden, édesapja Gyulán református lelkész, édesanyja tanítónő volt. 1967-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, magyar nyelv és irodalom, valamint néprajz szakon. 1967-től az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később tudományos főmunkatársa volt. 1981-től az ELTE Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti Tanszékén oktatott docensként, majd 1987-től tanszékvezetőként. 1990-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A tanszéket húsz éven át, 2007-ig vezette.
Kutatásaiban elsősorban a XIX–XX. századi magyar művelődéstörténettel, a paraszti társadalommal, valamint az egyházak és a társadalom kapcsolatával, különösen református művelődéstörténettel foglalkozott.
1989-ben a történelemtudomány doktora lett. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1998-ban, rendes tagjává 2007-ben választották. 2015-ben Károli Gáspár-díjjal, 2017-ben pedig Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát.
A magyar reformátusság egyik legnagyobb kutatója volt, megírta többek között a gyulai reformátusok történetét, valamint a főváros reformátusainak históriáját a Reformátusok Budapesten című könyvben, de más munkái is hiánypótlóak, elég csak a Magyar művelődéstörténet című kötetre gondolni.
Református gyökereitől sosem szakadt el, Budapesten a Budahegyvidéki Református Egyházközség presbitere, majd később tiszteletbeli presbitere lett.
Millisits Máté 2012-ben a Reformátusok Lapjában az akkor hetvenéves professzort köszöntő írásában így fogalmazott: „Kósa László a 2009-ben megjelent Tartozni valahová című könyvének címlapja illusztrációjaként egy tiszta forrásból ivó szarvas ábrázolását választotta. Ez a római Szent Kelemen-bazilikából származó mozaik, amely a szerzőt a 42. zsoltárra emlékeztette, nemcsak a keresztyénség két évezredes Istenhez tartozását jelképezi, hanem egyben a professzor úr személyes hitvallását is. Kósa László gazdag tudományos munkássága nemcsak a közvetlen tanítványok számára példaértékű, hanem értékes forrást jelent az elkövetkező nemzedékek számára is, akik újra és újra visszatérhetnek írásaihoz.”
Ugyanebben a lapszámban Kósa László a vele készült interjút az alábbi gondolattal zárta: „Az értékteremtés minden kor továbbéléséhez szükséges. Nem elégedhetünk meg azzal, ami van, mert mindig új kihívások jönnek. Ezért kell új értékeket teremteni korszerű módon. Ígéretünk van rá, ha ezt nem hinném, nem volnék református keresztyén. Ezért bizonyos vagyok abban, hogy nem fogunk elveszni, de hogy konkrétan milyen lesz a jövő, az mindig az újabb és újabb nemzedékektől is függ. Munkálkodnunk kell, hogy minél gazdagabb és teljesebb legyen!”
Forrás: https://reformatus.hu/
Kósa Lászlóval kapcsolatos korábbi írásaink:
Kósa László, aki a történelem szakot úgy végezte el, hogy nem végezte el
Állami elismerések gyulaiaknak március 15-én
Gyulaiak vallanak a Napút idei évkönyvében
Kósa László Gyulai dolgozatok című új könyvét mutatják be a gyulai könyvtárban
Gyula, a könyves kultúra városa
Széchenyi-díjat kapott Kósa László
Időutazás Gyulán – 10 évvel ezelőtt az MTA tagja lett Kósa László
Felállították a reformáció 500. évfordulójára készült emlékoszlopokat
Felavatták az idén 500 éves reformáció gyulai emlékművét a Petőfi téren
Időutazás Gyulán – 25 évvel ezelőtt ünnepelték a református templom felszentelésének jubileumát
