Tegyük fel, hogy van egy mobilszolgáltató, aki egy kft. céges mobiltelefonjait kikapcsolja fizetés elmulasztására hivatkozva. A kft. tudja, hogy fizetett, a titkárnő szalad a szolgáltató irodájába, a befizetett csekket igazoló feladóvevénnyel. Az ügyintéző megnézi, nyugtázza, elfogadja, a telefon-visszakapcsolással azonban késlekedik. Tegyük fel, hogy arra hivatkozva utasítja el az intézkedést, hogy kétszázvalahány forint tartozása van a kft-nek. A kft. erről a tartozásáról nem tudott, ugyanis a szolgáltató nem értesítette, számlát, csekket nem küldött ki.
Tegyük fel, a titkárnő felismerve a problémát – telefon márpedig kell – azonnal, készpénzzel egyenlítené ki a tartozást. Természetesen számla ellenében. Tegyük fel, hogy az ügyintéző erre azt feleli, hogy nem tud számlát adni, de új csekket tud küldeni négyezer forintért. Ezt a megoldást természetesen a titkárnő nem fogadja el, mert először is egy pótolni való csekket sem kapott, másrészt mi az, hogy egy mobilszolgáltató nem tud számlát adni… Időközben a kétszázvalamennyi forintos tartozásból nyolcszázvalamennyi lett. Patt helyzet? Az ám, a javából.
Azt csiripelték a verebek, hogy egy külföldi csapat látványosnak ígérkező attrakcióval érkezett egy gyulai bevásárló központ parkolójába. Tegyük fel, hogy egy apa számlát kért, de csúnyán elzavarták: ugyan mit képzel? Számla...
Tegyük fel, a számlaadás megtagadása nem vakmerőségből, csupán az ismeretek hiányából fakad. Egy ismerősöm erre csak egyet mondana tanácsul: internet, google. Én ellenben a flegma két szó helyett megkönnyítem a helyzetet, és helyettük is „kigugliztam”: Az áfatörvény szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról kérés nélkül nyugtát, készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre a kibocsátó döntésétől függően egyszerűsített (készpénzfizetési) számlát vagy tételes számlát kibocsátani.
