Nem vagyok bankár, nem vagyok bróker, de még csak az ismerőseim között sincsenek ilyen foglalkozású emberek. Ennek ellenére nincs olyan nap, hogy a beszélgetések során a pénz elő ne kerüljön. Nem is akármilyen formája, hanem egy deviza. Igen, a svájci frank.
Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy az egész ország lélegzet visszafojtva lesi a tőzsdei manővereket, a hitelminősítő cégek jelentéseit, hogy lassan a gyengülő svájci frankért imádkoznak a családok? Ez ma már hozzátartozik a mindennapokhoz. Mert a hitelek kilátástalan helyzetbe hozzák a családokat, nyomorba taszítanak embereket, derékba törnek életeket. Az ember csak bámul, hogy van aki nagyobb hiteltörlesztő részletet fizet, mint amennyi a nettó havi jövedelme. Olvassuk az árfolyam befagyasztásáról szóló híreket, s eltöprengünk, hogy mennyire lehet ez megoldás. Vagy mennyire átmeneti, hiszen a különbözet későbbiekben történő megfizetése is hihetetlen terheket jelent.
Jómagam nem vagyok reménytelen helyzetben. Az első nem Trabant típusú új gépkocsim vásárlásához vettem fel svájci frank alapú hitelt. Öt éve fizetem, gyakorlatilag a felvett összeg felét törlesztettem le. A jelenlegi tőketartozásom félmillióval magasabb, mint a felvett hitel összege. Ez kezelhetőnek tűnik, ha nem veszítem el az állásomat, vagy nem betegszem meg. Mert abban az esetben…
Közben hallgatom, hogy már a svájciakat is idegesíti a magas frank árfolyam. Mert gátolja a gazdasági növekedést. A szívem szakad meg értük…
