Ma rosszul kezdődött a napom. Ahogy kiléptem az ajtón – még telve lelkesedéssel –, menten elment a kedvem, amikor megláttam, hogy a 36 lakásos épületünk folyosójáról ellopták az egyik kardlevelű yucca pálmámat. Hiányzott az a megnyugtató zöld folt a reggeli fényben. Üres és koszos ablaküveg maradt utána. Végigjártam a házat, és láthattam, csínytevésből nem tette senki másik helyre a folyosókon. Nem valószínű, hogy a tetőtérbe vitték volna, mivel nem lehet rajta megágyazni, aludni, mint a lábtörlőkön. Azt még megérti az ember, hogy éjszakai pihenésre kell egy-egy lábtörlő annak, aki mondjuk kapatosan nem mer hazamenni. A pálmával más lehet a helyzet.
Az éjszaka valaki vadul nyomta a kapucsengőt. Felébredtem, az óra fél kettőt mutatott. Az illető jól bevágta a kaput, csak úgy zengett a ház. Beengedték valahová. A felgyulladó villany szerint épp a pálma felé járt. Az illetőnek vagy valaki másnak bizonyára megtetszett, pedig épp ez a pálma volt a legjobban körülbástyázva a többi növénnyel. Olyan ügyesen kiemelte, hogy a többit arrébb se moccantotta.
Másnap a szomszédok részvétet nyilvánítottak. Hasonló esetekkel vigasztaltak, volt, hogy valaki nemhogy éjjel, hanem fényes nappal gyűjtötte be zsákjába mások virágait lakásaik elől. Szomorú, hogy tolvajok laknak a házban, vagy a környezetükhöz tartoznak ilyenek. Persze mi egy növénylopás ahhoz képest, amikor néhány éve az egyik lakásba mentek be fényes nappal ,,hengerzártöréssel”, és zsákba pakolták, ami mozdítható.
A tolvaj urat/hölgyet arra kérem, ápolja a pálmámat. Öntözze, időnként ültesse át megfelelő kémhatású földbe, tegye fényre, de ne tűző napra! A levelekre időnként permetezzen tiszta vizet. Ha így tesz, a pálma megbocsát neki. Én nem. Csak ha visszateszi a helyére.
