A Végvéri Esték elmúlt húsz alkalmának főszervezője Juhász János közleményben reagált a tegnapi polgármesteri sajtótájékoztatón elhangzottakra. Dr. Görgényi Ernő akkor elmondta, a Julianus Bt. nyilatkozatában úgy fogalmazott, azért marad el a rendezvény, mert ma Gyulán nincsenek meg a rendezvény megtartásának feltételei. Ezt a polgármester azzal cáfolta, hogy július 1. és augusztus 20. közötti főszezonban tele van a város vendéggel, így önkormányzati támogatás nélkül is lehet rendezvényt szervezni. A város érdeke azt kívánja, hogy szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt a főszezonon kívüli rendezvények legyenek támogatottak.
A Julianus Bt. reagálása a következő:
Szomorúság töltötte el társaságunk tagjait, amikor Gyula Város Polgármesterének sajtóközleményét olvastuk. Azért, mert mást vártunk, azért, mert abból a sértődöttség, a magyarázkodás és pontatlanságok sora igyekszik társaságunkra húzni a „vizeslepedőt” némi ide nem illő politikai célzással-pénzéhes, telhetetlen, az önkormányzatot kihasználó vállalkozásnak beállítva, ahelyett, hogy olyasmivel foglalkozna, ami megoldja a kialakult helyzetet és kedvet csinál a sajtóinformációt befogadók számára, a Végvári Esték miatt tervezett gyulai utazás megvalósítására.
Mert ez lenne a város érdeke! Ebben mi is szerettünk volna segíteni, de úgy tűnik, erre már nincs szükség. Az, hogy a főszezonban tele legyen a város vendégekkel, mint ahogyan szokott. A többit ráérne később is megbeszélni, megmagyarázni. Nem így történt, tehát – bár nem szívesen –, néhány gondolatot közzé teszünk mi is, ha már megszólíttattunk.
Azt, hogy miért volt hosszú éveken át vendégekkel tele a város július végén, mi tudjuk. Tudjuk azt is, hogy az előző ciklusban – azon belül is 2010-ben –, kik és miért változtatták meg a helyi rendezvénytámogatási rendszert, amit akkor tudomásul is vettünk és mégis megrendeztük a nagy sikert aratott jubileumi rendezvényt. Nem kértünk, nem könyörögtünk, hanem dolgoztunk, kockáztattunk – ami természetes egy magán- vállalkozás esetében – és a végén majdnem belebuktunk, de megcsináltuk, mert bíztunk a jövőben. Bíztunk abban, hogy ebben az évben már könnyebb lesz. Hát bizony nem lett. Ennek ellenére, az utolsó pillanatig – nem taktikai okokból, mint ahogyan azt polgármester úr egyeztetésünk során megjegyezte – mindent megpróbáltunk megtenni annak érdekében, hogy megrendezhető legyen a Végvári Esték, mert mi – lokálpatriótaként is – tudtuk, hogy mivel járhat annak elmaradása.
A polgármester úrnak és a politikusoknak nem kell tudni, de a rendezvények szervezésével foglalkozó szakemberek tudják, hogy mikor, hol, és milyen feltételek között lehet, az egészséges kockázatok felvállalásával – talán nyereségesen – színvonalas nagyrendezvényt szervezni.
Legjobban talán az önkormányzati tulajdonú, Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. tudhatja ezt, amely ugyan több mint félszázmilliós támogatásban részesülve, részben piaci körülmények között működve, százszor meggondol mindent, amiben egy apró kockázati tényező is fellelhető. És ez így helyes! De miért bűn, ha más gazdasági társaság is hasonlóan óvatos?
Valótlanság lenne azt állítani, hogy az önkormányzati támogatás léte, vagy nemléte döntő tényező, de minden esetre megnyugtató, ha van, mert egyfajta hozzáállást is kifejez. Húsz évig ez megvolt Gyulán, ha zöld, kék, sárga, vagy piros volt a városvezetés. Most nincs ez a „megnyugtató” gesztus, legalábbis irányunkba nincs.
Természetesen érthető, hogy a pénzszűke nagy úr, még az önkormányzatok háza táján is, de akkor legyen a pénzszűke egyenlő mérce szerint pénzszűke. Bejelentésünket követően, „közbenjárásra” jöttek volna a „milliók”, pénzben és szolgáltatásban a Végvári Esték „megsegítésére”, de azokat csak megköszönni tudtuk, elfogadni nem, mert mi pontosan felmértük, hogy mennyit jelentettek volna valójában, és azt is, hogy ki miért adta volna. Valakit pedig jóságáért kihasználni nem szép dolog.
Eddig nem volt szokás időpontot igényelni rendezvények szervezésére. Egy egyeztetési folyamat általában rendezte ezt. Legfeljebb az önkormányzati kulturális intézmények és vállalkozások egymás közötti viszonyában volt néha fellelhető némi zavar. Főidényen kívül pedig – az utóbbi időkig – lasszóval sem lehetett turistacsalogató rendezvény szervezésére szándékot találni. Az önkormányzat sok tízmilliós ráfordítással ugyan megteremtett egy reneszánsz téli ünnepet, de amikor a milliók elapadtak, a télutó eltolta ezt az építkező hagyományt is egy más dimenzióba.
Ezért is érthetetlen, amikor be nem tartott ígéretekről, nagyvonalú támogatásokról és eljátszott bizalomról nyilatkozik a város első embere. Sok mindent meglehet ebből érteni. Főként azt, hogy Gyulán többé nem lehet Végvári Esték. Ám legyen! Tudomásul vesszük, hogy minden nem tarthat örökké.
Nekünk nagyon fog fájni, mert az érték elvesztése mindig fáj a létrehozójának. Talán másoknak is, másoknak meg kevésbé. Pedig az értékmentés fontos dolog lenne napjainkban itt Gyulán is, mert ezek az értékek – nem a Végvéri Estékre gondolunk – tartották eddig életben ezt a kis várost.
Most lenne a lehető legnagyobb szükség mindazokra, melyek már nincsenek, vagy éppen csak vegetálnak, mert emlékekből még Gyula sem tud megélni.
