Néhány évvel ezelőtt már azzal riogatták az embereket, hogy a digitális sajtó és a digitális könyvek hamarosan kiszorítják a piacról a nyomtatott sajtótermékeket és a hagyományos, papírból készült könyveket. Nagyot nem tévedtek a jósok, a napilapok példányszáma szinte az egész világon csökkent. Az emberek többsége ma már az internetes hírportálokról tájékozódik. És kétségtelenül egyre inkább terjed az e-book, vagyis a digitális könyv, amelyhez már megfizethető áron is lehet kapni olvasó szerkezeteket. Használói szerint kényelmesebb, kisebb helyen elfér a sok-sok könyv, nem gyűrődik, nem fújja szét a lapokat a szél, különösebb baj nem történik, ha ráömlik az energiaital.
Jómagam maradi vagyok. Valami különös oknál fogva gyermekkoromtól gyűjtöm a könyveket, mint más a bélyeget, vagy a kinder-tojás figurákat. Az eredmény egy hatezer kötetnyi könyvtár, ami sok problémát vet fel. Egyrészt egy átlag magyar családi házban ekkora tétel könyv nem helyezhető el (bizony közel felük nálam is a garázsban hever, banános dobozokban, gondosan fóliába csomagolva). Másrészt ezek a fránya könyvek szinte szívják magukba a port, örökös konfliktus forrásként szolgálva rendszerető feleségemnek. És őszintén szólva kezelni sem könnyű ilyen mennyiséget. (Persze mi pótolhatná azt az izgalmat, amit egy konkrét könyv keresése során átél az ember? A keresett könyvet nyilván nem találja, de micsoda kincsekre bukkan!)
Dolgozószobám falát ellepik a könyvek. Megnyugtató nézni őket. Mindig Márai Sándor jut eszembe, aki azt mondta, nem elég olvasnia a könyvet, birtokolnia is kell. Hogy bármikor levehető legyen a polcról.
Néha azért eltöprengek: lesz vajon akkora lakása gyermekeimnek, hogy halálom után szétosztva ők is gyönyörködhessenek a könyveimben? Vagy úgy végzik, mint sok évtizedek munkájával összeszedett gyűjtemény: valamelyik antikvárium raktárában, polcain? Egyáltalán, olvasnak majd még akkor ?
