• Hogyan alakult az életútja, hogyan emlékszik vissza gyermekkorára, iskolaéveire, minek köszönhető, hogy az orvosi pályát választotta?
• Adán, Bácskában születtem. A föld, ahol valaha születtem, azaz a délvidéki voltom bizonyára későbbi keménységemben, a közösségi érzetemben egyaránt megmutatkozott. Az, hogy egyek vagyunk, egyek-egyek, külön-külön és egy egységben, a délvidéki magyarok etikája, a családi és a korábbi indíttatás meghatározta egész lényemet. Amikor szüleimre, a neveltetésemre visszagondolok, egy életre belémvésődött igazságok jutnak az eszembe. A munkát, a napi állandó „hajtást”, mint valamilyen fertőző betegséget kaptam meg, még otthon a családi háznál. Ez egy olyan életvitelt, életérzést jelent, ami ott vésődött belém a mínusz 20 fokos hidegben, ott az adai utcákon, amikor a megélhetésünkért újságot hordtam, vagy, a nagy nyári melegben, amikor a kiskapámmal nekem is mennem kellett a földre dolgozni. A szüleim a katolikus hit szerint neveltek, taníttattak, megadták azt, ami nekik nem adatott meg. Emlékszem arra, amikor édesapám bevezetett az általános iskola kapuján, lehajolt hozzám és kérte, jegyezzem meg: fiam átvezetlek ezen a kapun, a tudomány kapuján, eddig tudtam fogni a kezedet, innentől kezdve saját magadnak kell érvényesülni. Emlékszem, édesanyám vasárnaponként kézen fogva vitt bennünket a templomba, megtanított imádkozni és templomba járni. Az életünk valahol itt van és valahol ott a hagyományainkban, a templomban, az iskolában, a kapuban ott és akkor elhangzott atyai szavakban. Ezekben az években dőlt el, hogy milyen értékek mentén szervezem az életemet, azaz hogyan tiszteljem az életet, a sajátomat és a másik emberét. Ismerjük fel a valóságot és az igaz tiszta értékeket! A valóság nem más, mint hogy most élünk és majd egyszer meghalunk. Ami közte van, az csak egy töredék, ami szólhat a vágyakról, a csalódásokról, a bűnről, a tisztaságról, az apró örömökről, a letört, depresszív hangulatokról, a küzdelemről… Bennünk rejlik, hogy mit választunk, hogy miről szól az életünk, mert a választás lehetősége a körülmények függvényében többnyire a kezünkben van. A sorsban jut kifejezésre minden. Sorsomat, választásaimat a neveltetésem határozta meg. Debrecenbe kerültem az ország legszebb campusára. A professzoraim „alkottak, hatottak és utat mutattak”. Földes István, Albert Béla, Lampé László, Papp Zoltán, Rozgonyi Ferenc, Tóth Zoltán professzorok mind-mind úgy tudtak hatni rám, nevelni olyannyira, hogy akikkel lehet, szinte a mai napig szoros kapcsolatban vagyok. 28 éve dolgozom a gyulai kórházban. Kiváló munkatársaim voltak és vannak.
• Orvosi és emberi szempontból is mi a véleménye arról, hogy egyre kevesebben vállalnak gyermeket. Gyulán hogyan alakul a születések száma?
• Gyula belvárosában sétálva kevesebb babakocsit látok, mint 10-20 évvel ezelőtt. Egyre kevesebb a házasságkötés, egyre kevesebb a megszületett gyermek. Amikor a szakmámat kezdtem, még 1800-2000 körüli szülésszám volt kórházunkban, az elmúlt évben 932 szülésünk volt. Tudjuk, hogy egy gyermek felnevelése a mai árakon 15-20 millió forintba kerül a családnak a felsőfokú tanulmányok befejezéséig. A magyar termékenységi ráta 1,3 (európai viszonylatban nagyon rossz, az utolsó előtti helyen állunk, az unió országaiban 1,6 az átlag). Hogy nemzetünk megmaradjon 2,2 termékenységi rátának kellene megvalósulnia. Véleményem szerint elsősorban a közgondolkodáson kellene változtatni, családbaráttá, gyermekcentrikussá tenni azt. Tudatosítani kellene a kettős kötést, melynek egyik része a szüleink, a másik része a gyermekeink felé köt, és csak így lehet teljes életet élni, e kettős kapocs kötésében. Az áldozat, melyet a gyermekvállalás jelent, egy olyan lassan érő gyümölcs, melyet önmagunk kiteljesítésére nevelünk. A szerelem emlékműve a gyermek – szoktam volt mondani. A gyermekneveléshez apa is szükséges, mert ha ettől az alapvető életformától eltérünk, sérül az egyén, a család és a társadalom is. A népességpolitikai trendet állandóan az államilag finanszírozott támogatásoktól várják. A mai kor fiataljai az elsőszülött gyermeket mind későbbre tervezik, a morális változások következtében a laza kapcsolatok bizonytalanná válnak, szétbomlanak. Az egzisztenciális félelmek háttérbe szorítják a gyermekvállalási kedvet, a halogatás okai között a lakásproblémák szerepelnek a legfőbb helyen, de sokan a karrierépítést választják a családalapítás ellenében. Ez a biológiai gyermekvállalás kitolódásához vezet, így eleve lehetetlen több gyermeket szülni. Tudom nagyon jól, hogy a gyerekek-, a család-, és a házasság védelme a demográfiai témában alapvető jelentőségű. Szeretném azonban, ha mindenki tudná, hogy az életben nem csak a szabadságnak, hanem a felelősségnek is érvényesülnie kell, hiszen az anyagi jólét mellett a szellemi és pszichés jólétünket nagyban befolyásolják gyermekeink.
• Mi az álláspontja az otthonszülésről, valamint arról, hogy orvos, vagy bába vezessen le egy szülést?
• Az otthonszülés az anya és az újszülött védelme miatt szabályozva van. A szülészeti-nőgyógyászati szakmai kollégium tervezete 2011. április 1-től lépett hatályba, de a rendelkezéseket május 1. után bekövetkező szülészeti eseményeknél lehet alkalmazni. A házakban születésszolgáltatást az a szolgáltató nyújthat, aki érvényes működési engedéllyel és felelősségbiztosítással rendelkezik. Minimális személyi feltétel: szülész-nőgyógyász szakorvos legalább 2 éves szülőszobai gyakorlattal és igazoltan legalább 50 szülésben való közreműködéssel rendelkező szülésznő. A háttérintézmény közeli jelenléte a komplikációk esetére szintén alapkövetelmény. Otthonszülésre kerülhet sor, ha a szövődménymentes terhesség 37-40 hét között van, a magzat koponyavégű fekvésben helyezkedik el, az édesanya életkora 18 és 40 év között van. Kizáró ok a korábbi császármetszés, az anya lázas betegsége, a magzat betegsége, valamint a többes terhesség. Tudni kell, hogy egy teljesen problémamentes, ideális szülés esetén is bármikor adódhat komplikáció, amikor az anya, vagy a megszületendő gyermek életéért kell azonnal műtéti szinten beavatkozást végrehajtani. Nagyon lényeges az időfaktor, hogy vajon hány percen belül kerül a műtőasztalra egy olyan kismama, akiből dől a vér, vagy az olyan vajúdó, akinél a magzat keringésében léptek fel problémák. Képzeljük el, hogy az agyunk, vagy a szívünk milyen károsodást szenvedhet, ha nem kap magfelelő vérellátást. Az oxigenizáció hiányában olyan hypoxiás károsodások léphetnek fel, melyek befolyásolhatják a későbbi sorsunkat, életvitelünket. Úgy gondolom, hogy az otthonszülést úgy kellene felfogni, hogy az ne a helyszínről szóljon, hanem sokkal inkább azokról a rendszerekről, amelyek szükségesek az egészség összetevőihez. A szülőszobai környezetet kell otthonosabbá tennünk, a szülőszobák komfortosítása révén legyen az a cél, hogy a vajúdás és a szülés történjen olyan körülmények között, amelyek közelítenek az otthonszüléshez. A szülést nem levezetni, hanem kísérni kell, a beavatkozások számát a szükségesekre kell korlátozni. Szerintem kórházi körülmények között az otthon hangulatát idéző szülőszobák kialakítása révén kell a XXI. század szülészetének működnie.
• A Pándy Kálmán Kórház pályázik a bababarát státusz elnyerésére. Mikor indult a kezdeményezés és hol tart most a folyamat?
• A „Bababarát” kezdeményezés 1991 óta létezik a világon. Magyarország 1992-ben csatlakozott a mozgalomhoz. A kezdeményezés elsősorban az újszülöttek anyatejjel történő táplálását, valamint az újszülött és a család születéskori együttlétet, az apás szülések megvalósítását szorgalmazza. Ez a kezdetektől való együttlét a csecsemők számára pszichikailag és fizikailag is nagyon fontos, személyiségfejlődésükben meghatározó lehet. Az újszülöttet kis kerekes ágyacskákban tehát azokban, amelyeket most megkaptunk, édesanyjuk ágya mellett fekszenek. A kórtermekben a csecsemőfürdetés, pelenkázás, ápolás oktatására, gyakorlására alkalmas sarkot is kialakítunk. A megfelelő nővéri felügyelet és segítség mellett az újszülöttek a nap 24 órájában együtt lehetnek édesanyjukkal. Bababarát bálunkat az idén március 5-én a Polgármesteri Hivatal dísztermében rendeztük meg.
• Miért adta a fejét politikai szerepvállalásra? Milyen a kapcsolata a választási körzetében élőkkel, milyen problémákkal, megoldásra váró feladatokkal találkozik?
• Mint már mondtam a neveltetésem úgy történt, hogy teljes életet csak úgy élhetünk, ha másokért tesszük ezt. A közért, a közösségért. Havi rendszerességgel tartok fogadóórákat, amelyek időpontja és helyszíne a Gyulai Hírlapban mindig megjelenik. Jelenleg a Gyöngyvirág téri játszótér rekonstrukcióján dolgozunk. A játszótér nem szűnik meg, csak szeretnénk szebbé és jobbá tenni. Szeretnénk megvédeni a környékbeli lakók nyugalmát, mert sok bejelentés érkezik részükről. Szeretnénk valamilyen kompromisszumot elérni a lakók és a játszóteret használók között. Gyula város felnőtt és gyermek ügyeleti rendszerének jobbá tételén dolgozunk és a fogászati ügyeletet is megpróbáljuk megyei szinten megoldani. A megelőzésben, azaz a prevencióban nagyon lényegesnek tartom,hogy csatlakozunk azon 126 önkormányzathoz akik valamilyen módon (részben vagy teljesen) támogatják a HPV elleni védőoltás adását.
• Amikor nem orvos és nem önkormányzati képviselő, mivel tölti el szívesen szabadidejét?
• Igyekszem úgy hazaérni, hogy a gyerekeimmel még tudjak beszélgetni, ha ennél több szabad időm van, azt is kizárólag a családi körben töltöm. Olvasgatok. Kongresszusokra, előadásokra készülök.
