Egyre több ismerősöm párkapcsolata adja be a kulcsot. Azt nem tudom, hogy hova, de beadja. Ilyenkor azután nem marad más, ha az ember nem Tamás, mert a Tamások valahogy mindig szerencsésebbek, mert nekik ott van Éva vagy egy másik Tamás. De mert nem lehet minden ember Tamás, s nem is az, akkor pedig a beadott kulcs után, ideig-óráig marad valami maradék-magány, s ebben a drága magányban egyre több gyártó és szolgáltató lát komoly üzletet. Remek példája ennek az 1 személyes (szingli) mosógép.
Béla barátom napjai is magányba fordultak. Beadta a kulcsot, nem Béla, hanem az asszony. Béla, szemmel láthatóan és elmondása szerint is, az első magányos napokat, heteket nagyon nehezen viselte. Nemcsak a ház lett üres, hanem a lelke is. Egy idő után pedig a hűtőszekrény meg a kamra is. Béla szinte már éhezett, gyakorta mondogatta is nekem, ha ez így folytatódik, akkor éhen fog halni. Mindannyiszor megnyugtattam, hogy szervezete láthatóan még jól táplált, s egy jól táplált emberi test 30 napig bírja evés nélkül.
Béla mégiscsak tarthatott ettől az éhenhalásos dologtól, mert egy hónap leforgása alatt szakácskönyvet írt az egyedül élőknek, Lecsó 1 személyre címmel. Szerinte működik. Szerintem meg ha találna rá kiadót, tuti, bestseller lenne ebben a szinglibe hajló társadalomban!
