• Sokféle emberrel beszéltem, rádiótulajdonos még nem volt köztük. Te hogyan lettél az?
• Két régről magammal hozott szerelem találkozott, amikor elindítottuk a Luxfunk Rádiót: a rádiózás és a funky zene. Előbbit annak idején az iskolarádióban kezdtem, de komolyra 1994 nyarán fordult a dolog. Akkor mentem el a békéscsabai Lokomotív rádióba, és közöltem az akkor épp műsort vezető tulajdonossal, Almási Janival, hogy én rádiózni szeretnék. Mondta, hogy remek, mert lenne egy kis dolga, kiszalad, én meg keverjek át néhány zenét. Majd eltűnt három órára, és mivel közben kezdődött a kívánságműsor, meg is kellett szólalnom. Amikor visszajött, elárulta, hogy kinn a kocsiban hallgatta, hogyan oldom meg ezt a váratlan helyzetet. Tetszhetett neki, mert egyből föl is vett.
• A békéscsabai rádiót hamarosan gyulaira cserélted.
• Igen, Gyulán folytattam, a Gyula Rádióban. Abból a kötöttebb közszolgálati stílusból azonban szerettünk volna kitörni, és valami lazább dolgot csinálni. Ekkor jött lehetőség – és szerencsére a befektető is –, hogy megcsináljuk a Top FM Rádiót, ami egy igazi sikertörténet lett. Egészen 2000-ig ott is voltam, akkor módomban állt eljönni Budapestre, kis ideig az Est FM-nél voltam, majd onnan már az Info Rádióhoz jöttem át, ahol produkciós munkákat csináltam, és csinálok azóta is. Közben egy ideig Gödöllőn is voltam műsorvezető és zenei szerkesztő a helyi rádióban.
• Két szerelmet mondtál, a rádiózást és a funkyt, de eddig csak az előbbiről meséltél…
• Az, hogy a fekete zenével, és elsősorban is a funkyval komolyabban foglalkozzak, régi álom volt, sokat foglalkoztatott, hogyan tudnék elindítani egy funky rádiót. És ahogy fejlődött a technika, és az internet kínálta lehetőségek elterjedtek, felmerült, hogy átugorva az FM-es megoldásokat, kihagyva a DAB-ra való felesleges várakozást, rögtön netrádióval kezdjünk, hogy amikorra ennek Magyarországon igazán kialakul a kultúrája és a piaca, mi úttörőként jelentős szereplők, ismert brand lehessünk. Így indult el három évvel ezelőtt a Luxfunk rádió.
• De mikor lettél a funky szerelmese?
• Én sokáig azt hallgattam, amit akkor úgy hívtunk, hogy techno zene. Aztán amikor ’93 körül jött a rave, általa én nagyon megutáltam ezt a fajta elektronikus zenét. Akkor még sokat álltam a pult mögött, lemezjátszók mögött, és egyszerűen éreztem, hogy nekem az nem jön, én azt nem szívesen játszom. Viszont sok olyan barát vett körül, akik nálam néhány évvel idősebbek voltak, Illés Marci, Mult Robi, Kocsis Józsi, Szabó Csabi, a Csaba Rádióból Bánszki Attila, Ede, aki a mai napig kollégám. Ők funkyt játszottak bakelitről, remek lemezgyűjteményük volt, és amikor elkezdték nekem mutogatni, hogy ez milyen jó zene, az teljesen megmérgezett.
• Mi az üzlet ma Magyarországon egy webrádióban?
• Mindenki ezt kérdezi. Az üzlet nem az, hogy szól a zene. A webrádiók a reklámtortából minimális arányban részesednek, viszont ez egy remek eszköz arra, hogy összekovácsoljuk a funkyt szerető közösséget, és ennek a közösséget tudjuk aztán különböző, már előre kigondolt szolgáltatásokat kínálni.
• A funkynak van akkora közönsége, ami lehet egy ilyen üzletnek az alapja?
• Azt minden szépítés nélkül kimondhatjuk, hogy ez egy rétegműfaj, kevesen szeretik, de azok nagyon. A temperamentumából, ritmusából adódóan az emberek érzékeit sokkal inkább megbirizgálja, mint más műfajok – anélkül, hogy bármilyen más műfajt minősíteni akarnék –, ebből adódóan egy eléggé megosztó műfaj. Így aztán a hallgatóink, akik ezért a műfajért odavannak, szinte egytől egyig fanatikusok. Egy-egy budapesti partyra Békéscsabáról, Kecskemétről, Kazincbarcikáról, Nagykanizsáról is jönnek a rajongók csak azért, hogy egy éjszakát ilyen zenékre átbulizhassanak. Szóval a dolog üzletileg életképes, de gondolnunk kell arra, hogy a rajongók öregszenek, vagyis eljön az az idő, amikor egyre többen lesznek, akik nem indulnak el bulizni. Rájuk is kell gondolnunk, az otthonülőkre, lemezgyűjtőkre, éppúgy, mint a bulikba járókra. És persze az utánpótlásra is, így később majd nyitnunk kell az újabb zenék felé is.
• Mely évtizedek zenéit játsszátok?
• A valódi funky zene alapjai a hatvanas évek végi Amerikából jönnek, a tetőpont a hetvenes években volt – nyilvánvaló, hogy ez eleve behatárol egy hallgatói korosztályt –, azóta nagyon sok átalakuláson ment át a műfaj. Amit ma hallunk, az már csak felidézni tud, de mégsem ugyanaz. Viszont az újabb stílusirányzatoknak lehetnek fiatal kedvelői, akiknek nekünk már most oda kell figyelni.
• Említetted, hogy vannak bulijaitok. Ezekre mennyien járnak?
• A pesti Luxfunk-partyknak – azért így mondom, mert egyre több a vidéki résztvevő – stabilan nagyjából 160-200 résztvevője van. Ami viszont közösségépítés szempontjából fontos: a visszajáró vendégek nagyjából negyven százalékos aránya mellett hatvan százalék mindig új arc, szóval a Luxfunk közösség létszáma folyamatosan nő.
• Hány emberrel, mennyi pénzből működik a rádió?
• Ez egy barátokkal, ismerősökkel összeverbuvált szerelemgyerek, csak most már olyan szintre fordult át a dolog, ahol már tilos abbahagyni. Több millió forintot beleöltünk már, de abból, amit létrehoztunk, még nem publikáltunk mindent. Szerencsére nagyon jó és nagyon lelkes webfejlesztőink vannak, akik nagyon sok egyedi dolgot fejlesztenek. Az egyik ilyen újítás épp most készült el: a főoldalon látható player kódját ezentúl partneroldalakon is el lehet helyezni. Ilyen megoldás, hogy egy rádiót valaki a saját honlapjára csatornázhasson be, ami nekünk jelentős új felületeket, a partnereinknek új szolgáltatást jelent, nincs még a hazai rádiós piacon. Ebben is mi vagyunk az elsők.
• Az internetes felület mellett egy rádiónál, gondolom, a zenei rész még fontosabb.
• Egy népes dj-táborral működünk együtt, de csak olyanokkal, akik aktívak és kézzel, lemezről zenélnek, őket szeretnénk támogatni a magunk módján. A laptop dj-et kerüljük, ők – DJ Deez szavaival - a mai kompakt világ kompakt termékei, akik nem költenek lemezekre, így persze olcsóbban is dolgoznak, ezzel megölik a dj-szakmát.
• Az, hogy tematikus rádió lett, csak azért volt, mert te funky-őrült vagy?
• Nem, szerintem a vegyes stílus webrádiónál nem működőképes, hiába van sok jó zene, ha nincs koncepció. Országhatárok közé nem szorítkozhatunk, a neten annyi rádió van, annyiféle tartalommal, hogy a hallgatók kifejezetten tematikus alapon válogatnak.
• Ezt felismerték a magyar webrádiók?
• A magyarországi felhozatal igen vegyes: mivel viszonylag kevés pénzből bárki csinálhat, ezért boldog-boldogtalan csinál is webrádiót. Aztán az életképtelenek megállnak, az életképesek mennek tovább, fejlődnek, mert igenis, sok munkával és odafigyeléssel ezt is nagyon profin fel lehet építeni. Most tehát van még egy nagyon hosszú lista, aminek az élén van néhány komolyabb. Mi szerencsére, noha rétegzenei rádió vagyunk, mindig benne voltunk az első tízben, ami nagyon fontos dolog.
• Az Info Rádióban tudnak arról, gondolom, hogy a Luxfunkot te csinálod. Mit szóltak hozzá?
• Az Infóban produkciós munkákat végzek, például reklámokat készítek, a Luxfunk egy internetes zenei rádió üzemeltetését jelenti, szóval a kettőnek nincs igazából találkozási területe, az azokban végzett munkáim jelentősen eltérnek egymástól. De van olyan, a Luxfunknál szerzett tapasztalat, amit az infós munkánál fel tudok használni. De emellett van egy maszek hangstúdióm is, a MaRecord, ahol rádióreklámok, tv reklám szinkronok és egyéb produkciós munkák készülnek.
• Ahogy már említetted, a rádiós pályafutásod otthon indult a kilencvenes években. Akkoriban Gyulán, és általában Békés megyében rengeteg helyi rádió volt, és onnan rengetegen kerültetek a fővárosba. Ez a kettő összefügg?
• 1997-ben Békéscsabán volt a legtöbb egy lakosra eső helyi rádió, még volt olyan osztott frekvencia is, amelyen három rádió működött. De ez nemcsak a megyében volt így: országszerte nagyon sok pici helyi rádió nevelt ki lelkes amatőrökből eredményes profivá lett rádiósokat. Két kezem nem elég megszámolni, hogy csak itt, az Infóban hányan vagyunk vagy voltunk csak Békés megyéből. Viszont egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az itteni nagyjából hetvenfős stábból hány budapesti van. És igen, ott a Viharsarokban nagyon jól lehetett fejlődni, válogatni tudtunk, hogy melyik rádióban dolgozzunk, engem például a gyulai és a csabai rádiók mellett a békési Toronyba is meg-meghívtak. Mivel sok rádió volt, egymással versenyeztünk, presztízsből, hogy megmutassuk a másiknak, hogy ma jobbat csinálok, mint ő.
• Az egykori sokból mára lényegében egy sem maradt, a helyi frekvenciákat országos rádiók gyűjtötték be. Ez egy normális folyamat?
• Ez olyannyira nem normális folyamat, hogy ez Magyarország szégyene. Olyan frekvenciahasználati díjak és egyéb kötelező költségek vannak kiróva a legkisebb rádiókra is, amik gyökerében fojtják el a lehetőségét is annak, hogy kicsiben lehessen rádiózni. Amerikában szinte félfrekvenciánként vannak kiosztva a frekik, családi, közösségi, kirakatrádiók indulhatnak, aztán persze az, amelyiknek béna a kínálata, úgyis eltűnik a természetes kiválasztódás elvén. De az, hogy esélyed sincs megmutatni, hogy jól tudod csinálni mert nem igazodnak a kirótt díjak a piaci körülményekhez, az felháborító. Gyulán is voltak, akik szerettek volna újra rádiót, de olyan költségekkel járt volna, hogy egy harmincezres város sem tudna elég nagy piac lenni ahhoz, hogy eltartsa. Annak idején csak azért tudtak ezek az egy frekvenciás kisrádiók működni, mert újdonságnak számítottak, ezért sokan hallgatták, ezért szívesen hirdettek benne.
• Szóval akkor te már sosem rádiózol Gyulán?
• Nekem nagy szívfájdalom volt Pestre költözni, nagyon nehezen tudtam feldolgozni ezt a változást, kemény hónapok voltak. Én mindig azt mondom, amikor otthon vagyok, hogy ha Gyulán annyi pénzt lehetne keresni azzal a munkával, amit szeretek csinálni, mint itt, Budapesten, akkor gondolkodás nélkül visszaköltöznék. Gyula egy nagyon jól élhető, nagyon barátságos város, ezzel a részével nincs gond. A gond a munkahelyekkel van: azok a helyek, amelyeknél dolgoztam, mind megszűnt, azok a kollégák, akikkel együtt dolgoztam, szinte mindannyian mást csinálnak. Ez a legszomorúbb az egészben.
• És amíg rádiózol, miért csinálod, mi fogott meg benne? Jó poén volt, a kreativitás kiélésének a lehetősége, vagy mi?
• Mindenképpen köthető a kreativitáshoz. Sosem elégedtem meg a középszerűséggel, és a standard feladatokkal. Ha mégis ilyet kaptam, biztos csavartam a megoldáson egyet, vagy hozzátettem valamit, amit nem is kértek tőlem. A rádiózás során – dolgozz bármelyik területen – a feladatok nagy része nagyfokú kreativitást igényel, esetenként sok "szabadkézzel". Örök lázadó vízöntőként a legjobb választás volt számomra. A Luxfunk Radióval például bizonyos értékek elsüllyedése ellen lázadok.
