Leopold Béla (1883–1937) sütőiparos és cukrász hosszú szakmai pályafutása alatt többször megújulni képes, a kor kívánalmainak megfelelő családi vállalkozást virágoztatott fel, és évtizedekig szolgálta Gyula városának édesszájú lakóit. Édesapja, Leopold Ignác 1872-ben alapított sütőüzemet, itt segítkezett először a gyermek Béla s a testvére, Sándor is, aki később nyomdatulajdonos lett. A családban a művészi hajlam sem volt ismeretlen, hiszen Leopold Ignác tagja volt az 1870-es években alakult gyulai énekes szóló kvartettnek. Kóhn Dávid írta róla a Hatvan év múltán című munkájában, hogy „páratlanul gyönyörű hatalmas hőstenor hangja volt, ha színpadnak megfelelő termete van, országos, sőt világhírű tenorista lehetett volna bármelyik operaházban.”
Leopold Béla Gyulán született 1883. január 15-én, s iskolái elvégzése után, „bel- és külföldön (Párizsban félévig), a legelőkelőbb üzletekben” szerzett tapasztalatokat, melyekre igen büszke volt. Özvegy édesanyja 1907 novemberében a régóta működő péküzem mellé cukrászdát nyitott, s vezetését a szakmai tapasztalatokkal rendelkező fiára, Bélára bízta. A cukrászda a Kossuth Lajos utca 14. szám alatt, a Békésvármegyei Kaszinóval szemben nyitotta meg kapuit. A Békés című lap hirdetéseiben olvashatjuk, hogy a cukrászda a „legpontosabb kiszolgálásról” és „legváltozatosabb készítményeiről biztosítja a nagyérdemű közönségét.” A szépen berendezett üzletben fagylaltot, jegeskávét is készítettek, de híres volt változatos teasüteményeiről, kitűnő és mérsékelt árú lakodalmi és alkalmi tortáiról is. A finomságokat igény szerint házhoz is szállították. Az édesipari vállalkozás egyre jobban működhetett, hiszen 1913 decemberében fiókcukrászda működtetésébe fogott Leopold Béla, amely a Royal Mozgószínházban várta vendégeit. Vezetője Braun Gizella volt, aki két évvel később megvette a Leopold-féle fióküzletet. Az üzletasszony a sikeres továbbműködés reményében egy fővárosi cukrászt szerződtetett. Leopold Béla később felszámolta cukrászdáját, és a Kossuth utcai üzemében csak a pékséggel foglalkozott.
Leopold Béla 1911 szeptemberében vette feleségül élete párját, Silberstein Margitot, aki később a háztartás vezetésén kívül az üzlet irányításában is részt vállalt. 1936-ban egyik leányukat, Ágnest, Szabó Béla sütőmester vette feleségül. A nagy tiszteletnek örvendő és sok szakmai díjban részesülő Leopold Bélának nem kellett megélnie a holokausztot, de feleségét, valamint testvérét és annak családját deportálták, s a haláltáborból soha nem tértek vissza. Szabó Béla továbbvitte apósa vállalkozását, az 1930-as évek legvégén már 13 főt alkalmazott. A háborús évek ezt a vállalkozást is megtépázták, 1945-ben az oroszok 5000 forint értékű kenyeret vittek el az üzletből térítés nélkül. Szabó Bélát az államosítás akadályozta meg a már márkanévként működő híres Leopold név továbbvitelében.
