Erkel Ferencet a magyar zenében a nemzet Széchenyijének nevezte Mikusi Balázs, az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárának vezetője azon az emlékkiállításon, melyet a Magyar Állami Operaházban nyitott meg november 7-én este, a zeneszerző születésének 200. évfordulóján. A gyulaiak autóbusszal indultak ezen a napon a Mogyoróssy János Városi Könyvtár, az Erkel Ferenc Társaság székhelye elől a fővárosba, hogy részt vegyenek a zeneszerző tiszteletére rendezett eseményeken, és leróják kegyeletüket életműve előtt.
A Fiumei úti temetőben, a nemzeti sírkertben nyugszik Erkel Ferenc, aki 1810. november 7-én született Gyulán. A magyar himnuszt a Budapesti Filharmóniai Társaság tagjai szólaltatták meg, azon intézményé, amelyet maga Erkel alapított. Radnainé dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkára emlékeztetett, minden ünnepségünk a Himnusz hangjaival kezdődik, ezen a napon különös jelentőségű, hogy zenéjét Erkel szerezte. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság megalakulásától kezdve alakítja a nemzeti sírkertet, védettséget nyújt a nemzet számára kiemelkedő jelentőségű síroknak. Erkel sírját 2001-ben az elsők között sorolták a szellemi nyughelyre, a nemzeti sírkertbe. Ezzel elismerték a nagy zeneszerző életművét, örökre megvédik nyughelyét, ahová mindig eljönnek, eljöhetnek emlékezni tisztelői. Az Erkel Ferenc Emlékév az utolsó a 2003-ban elfogadott Nemzeti Emlékezet Programjában. Remélhetőleg folytatódik a program, amely lehetőséget ad a széles körű társadalmi emlékezésre, hiszen jövőre, 2011-ben ünnepeljük Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját.
Erkel Ferenc sírjánál beszédet mondott dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Bónis Ferenc, a zeneszerző életművét ápoló Erkel Ferenc Társaság elnöke, dr. Görgényi Ernő, a szülőváros, Gyula polgármestere és Somogyváry Ákos karnagy az Erkel-család nevében, mint a zeneszerző egyenes ági leszármazottja.
Dr. Bónis Ferenc emlékeztetett, 50 évvel ezelőtt, amikor a Magyar Tudományos Akadémia díszüléssel emlékezett zenekultúránk alapvető mesterére, Erkel Ferencre, e szavakkal méltatta őt Kodály Zoltán: ,,Százötven éve született Erkel Ferenc, olyan korban, amely vulkanikus kitöréshez hasonlóan ontotta a nagy embereket, olyan atmoszférában, melynek melegét ma is érezzük, jóformán abból élünk. Százötven éve született, de máig él, mert maradt olyan műve, mely nélkül nem teljes az Opera műsora. Hunyadit 1844 óta, Bánkot 1861 óta játsszák állandóan... Erkelt tehát nem kell exhumálni, megvan és meglesz a közönsége még soká.” Dr. Bónis Ferenc emlékeztetett, Erkel két operája az Operaház műsorrendjének oszlopos értéke. Máig működnek az Erkel által alapított intézmények, az Operaház, a Filharmóniai Társaság, a Zeneakadémia vagy megváltozott formában a Dalárszövetség. Erkel népdalokat, néptáncokat színpadra vivő népszínművei tovább éltek Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán munkáiban, de a történelmi témaválasztás, a történelmi példázat is nagy szerepet játszott a XX. század hazai drámairodalmában. Erkel nemcsak önnön tetteiben és műveiben él, hanem alkotásainak és építő cselekedeteinek megtermékenyítő hatásában is.
Dr. Görgényi Ernő, Gyula polgármestere beszédében hangsúlyozta, a szülőváros soha nem múló büszkeséggel hirdette, hogy a nemzeti himnusz zeneszerzője, a nemzeti opera megteremtője itt született. Erkelre már életében büszkék voltak a gyulai emberek, a zeneszerző életművét, emlékezetét halála pillanatától, 117 éve ápolják. Szülőházát a zeneszerző halálát követő 20. napon márványtáblával jelölték meg a gyulaiak, és még abban az évben elhatározták mellszobrának felállítását. A szobor közadakozásból készült el, az önkormányzat most felújíttatta, hasonló ünnepség keretei között avatták fel, mint 1896-ban. Gyula hálás közönsége 1910-ben megemlékezett Erkel Ferenc születésének 100. évfordulójáról, 1931-ben a Bánk bán bemutatásának 70. évfordulójáról, 1935-ben a zeneszerző születésének 125. évfordulójáról, 1943-ban halálának 50. évfordulójáról. Erkel születésének 150. évfordulóján, 1960-ban városi ünnepségeket rendeztek. Nevét viselik intézmények és 1963-tól az akkor kezdődő nagy Tiszán túli diákfesztivál, az Erkel Ferenc Diákünnepek. Erkel halálának 75. évfordulóján emlékünnepet rendeztek, 1970-ben megnyílt az Erkel Emlékmúzeum, ünnepi hangversenyt adtak az Erkel Nemzetközi Ária- és Dalverseny győztesei. Az emlékház gyarapodását az Erkel-leszármazottak is segítették. Évente tudományos üléssel emlékeznek Erkelre. A zeneszerző életműve előtt leginkább műveinek előadásával lehet tisztelegni. Életre szóló élmény volt Aradon hallgatni a Hazám, hazám című áriát a Bánk bánból, és énekelni a magyar himnuszt. Ilyen élményt csak a legnagyobb zeneszerzők adhatnak – mondta.
Erkel síremlékénél, amely ugyancsak Kallós Ede alkotása, mint gyulai mellszobra, sokan tisztelegtek koszorúikkal, virágaikkal, így a szülőváros önkormányzata és az Erkel Ferenc Társaság is. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság mellett a társaság és a gyulai önkormányzat rendezte az emlékünnepséget.
A gyulai Erkel-emlékút résztvevői ott voltak a budai várban, az Úri utca 24. számú háznál is, ahol emléktáblát avattak Erkel tiszteletére. Itt beszédet mondott L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke és dr. Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere. Az emléktábla Kampfl József alkotása Erkel egykori lakóházán. A tábla felirata szerint Erkel Ferenc, a Magyar Himnusz zeneszerzője 1851-1860. között lakott a házban. Itt alkotta meg nemzeti operánkat, a Bánk bánt. Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester elmondta, az emléktábla figyelmeztet, Erkel Ferenc nap mint nap ennek az utcának a kövét koptatta, itt fogadta szomszédai köszönését. Ablakából a Vérmezőt szemlélte, és itt hallotta megkondulni a budavári nagyboldogasszony templom harangjait is. A szabadságharcot Erkel zenészként, zeneszerzőként, színházi emberként szolgálta. A szabadságharc leverése után Erkel is elnémult egy időre, 1852-ig egy hangot sem vetett papírra. Erkel mélyen gondolkodó, érzékeny, figyelmes ember volt. Egy pillanat egész világot mozdított meg benne. Erkel honszeretete a Széchenyiéhez fogható alázat, ragaszkodása szülőföldjének zenei kincseihez Kölcseyre jellemző. Reformkori szelleme egy műveltségében, kultúrájában magyar állam megteremtését tartotta legszentebb hivatásának – mondta dr. Nagy Gábor Tamás.
A gyulaiak ezen a napon felkeresték a Magyar Tudományos Akadémia Zenetörténeti Múzeumát, ahol szépséges Erkel-emlékkiállítást néztek meg Gombos László zenetörténész kalauzolásával. Este a Magyar Állami Operaházban korabeli színházi plakátokból, Erkel ezüstkoszorújából összeállított kiállítás megnyitóján vettek részt. Az Operaház a Bánk bánt tűzte műsorára koncertszerű előadáson az ősváltozat bemutatásával, Erkel eredeti zenei és Egressy Béni eredeti szövegfordulataival.
