Mert minden úgy kezdődött, hogy Kati leparkolt a Megyeház utcában. Suzukijával a városházával átellenben, a földhivatal előtt állt meg. Az ügyintézés karmaiból kiszabadult Katit két rendőr fogadta a Suzuki mellett. A „helyben eljárás” ekkor már a vége fele közeledett, a rendőr éppen azt a fényképezőgépet rakta el, amivel megörökítette a parkoló Suzukit.
Katit igencsak meglepte a két egyenruhás hatósági közeg ilyetén való érdeklődése autója iránt. Kezeit széttárva, arcán ártatlan gyermeki mosollyal kérdezte meg, hogy mi a probléma. A probléma a szabálytalan parkolás volt. Amivel Kati egyáltalán nem értett egyet. Hát igen, senki nem szeret ilyen esetben a rendőrökkel egyetérteni, pedig hát valljuk be, a legtöbbször igazuk van az egyenruhásoknak. Tilosban parkolni pedig nem szép dolog. Engem meg kimondottan bosszant, ha valaki fittyet hány a KRESZ-táblákra. De Kati nem hagyta magát! Ő márpedig szabályosan parkolt le – állította, s jobb kezével mutatott a megállni tilos táblára, ami alatt egy kiegészítő tábla jelezte a tilos hosszát. Ez a „tiloshossz” 25 méter volt. A szóban beígért bírság pedig pont 30 ezer forint.
A bírságról szóló határozat és a csekk postán érkezett meg. Kati fellebbezett a határozat ellen. Ez 5 ezer forintjába került. Tette ezt abban a biztos tudatban, hogy igaza van, s másnap földmérővel mérette ki a parkolási helyszínt. A mérés szerint Suzukija az ominózus napon pont 27,5 méterre állt a megállni tilos táblától.
Ez az eset márciusban történt, az ügyet a napokban zárta le a rendőrség. Katinak tényleg igaza volt. Ám írjuk le azt is, hogy a két rendőrnek nem. Pedig a tábla egyértelmű és világos, ahogy a 25 méter is. S csak csendben jegyzem meg, hogy nem Kati volt az egyetlen, akit ott már megbírságoltak...
