Megkérdeztük, elmondták, leírtuk, kinyomtattuk, utcára vittük, olvasták: várhatóan szeptember 20-a körül már csak félpályás a hídzár. Majd az aktuális lapszám megjelenésének napján megkapjuk az illetékesektől a B verziót, a közleményt szíves megjelentetésre: „A gyulai Fehér-Körös-híd felújítása kapcsán a szeptember 20-ig tervezett teljes útzárat az utóbbi időszak igen csapadékos időjárása miatt továbbra is fenn kell tartani. Így várhatóan 2010. október 1-jéig érvényben marad a jelenlegi korlátozás.
”Tíz nap ide vagy oda, már fél lábbal is kibírjuk, pedig hiányzik a híd, nagyon hiányzik, főleg annak, ki a túloldalra szeretne jutni. Csak hát, kérem szépen, ez olyan zsenáns. Mert ha nem kérdezzük, és nem mondják azt, amit, és ha nem írjuk le, és nem nyomtatjuk ki, és nem kerül az olvasók kezébe, és nem állunk hétvégén csalódottan olvasóinkkal együtt a még mindig zajló építkezésre csodálkozva, akkor, de csak akkor megrántjuk a vállunkat, legyintünk rá, hisz megszoktuk már. Megszoktuk a csúszást, megszoktuk a legegyszerűbb indokot a miért nincs készre.
S csak úgy kedélyeskedve emlegetek fel egy idevágó viccet:
Három mérnök egy bizottság előtt érvel egy híd megépítésének a megnyeréséhez. A japán mérnök:
– Megkezdjük a híd építését a folyó két oldalán egyszerre, a GPS segítségével maximum 1 cm eltéréssel találkozunk középen. Az amerikai mérnök:
– Mi is a folyó mindkét oldalán fogunk neki a híd építésének, középen a találkozást a LASER segítségével hajtjuk végre 2 mm eltéréssel. A magyar mérnök:
– A hidat mi is a folyó mindkét oldalán kezdjük megépíteni.
– És középen hogy találkoznak? – kérdik a bizottságban.
– Hát ha találkozunk jó, ha nem, akkor lesz két hídjuk...
