A XIX–XX. század fordulóján íródott helyi színházi tudósításokban egyaránt olvasni a Gyulán és a vármegyében vendégeskedő vidéki és fővárosi társulatok repertoárjáról és a helyi érdeklődés középpontjában álló műkedvelő csoportok alakításairól. Az amatőr színésznők művészi teljesítményének megítélése azonban kellő diplomáciai érzéket feltételezett: „ha X vagy Y-né őnagysága gégesorvadásban sínylődő lányának hangversenyen szottyanik kedve fellépni, szükségképen fenomenális tehetséget kell debut-jéből kiolvasni, mert ha ellenkezőleg cselekszünk – summázta a Békés színházi rovatfelelőse –, úgy a különben is kövér mamát megsimítja a laposguta mérgében. A leminősített műkedvelő családja pedig hetedíziglen megvonja bosszúból a támogatást becses lapunktól.”
Jancsovics Pál Békés megyei alispán lánya, a színi pálya iránt elkötelezettséget érző Margit is nem annyira tehetsége, mint származása okán vonta magára a közönség figyelmét. Első színpadi kísérletei után 1890-ben végül Makó Lajos szegedi színigazgató szerződtette Jancsovics Margitot, aki egy évvel később Aradon lépett fel. Csabai, békési, nagyváradi, székesfehérvári vendégszereplése, egyre magabiztosabbá váló természetes játéka a vidéki sajtóban komoly publicitást kapott. Az alispánkisasszony a világot jelentő deszkáktól megválva Tóth Lajossal kötött házasságot, s mint orvosfeleség háztartást vezetett, konyhát vitt, s legfeljebb néha-néha merengett el azon, hogy „mily jó lenne már ismét kissé hímezgetni, festegetni!”…
Hajóssy Ottó (1844–1887) gyulai ügyvéd, vármegyei főjegyző, országgyűlési képviselő és Erkel Ágnes (1848–1934) lánya, Hajóssy Ilona (1870–1943) műkedvelő előadásokon aratott sikerein felbuzdulva 1896-ban a budapesti Solymosy-féle színiiskolába iratkozott be. A Várszínházban bemutatott Otthon című darabban a nagynéni szerepét osztották rá, önálló felfogású, ötletes alakításáról a Pesti Napló is megemlékezett. A „hóbort” azonban neki sem vált élethivatásává, inkább a kiegyensúlyozott családi életben kereste a boldogságot. 1897-ben a gyulai születésű Enyiczkey (korábban Neumann) Béla (1859–1902) főispáni titkár, kassai jogakadémiai magántanár felesége lett. Hajóssy Ilona új otthonukban, Kassán jótékonysági célú rendezvényeken időnként továbbra is fellépett.
Az 1897. január 9-i gyulai nőegyleti hangversenyről szóló sajtótudósítás külön figyelmet szentelt a műsorra tűzött, Zathureczky Olga által megzenésített melodrámának: „Férfi írhat eredetibbet, szebbet, erőteljesebbet, izmosabb tehetségre vallót, de lágyabbat, édesebbet a Heine poezisával jobban harmonizálót nem, ilyet csak női kedély komponálhat.”
