Állítólag Szinópéi Diogenész cinikus görög bölcstől származik a mondás: a piacon járva-kelve látja az ember, mennyi minden van, ami nélkül lehet élni. Az ókori Athén piaca, az akkori városi élet fő színtere, az Agóra mellett lakott Diogenész – állítólag egy hordóban –, és a közelben volt az Akadémia épülete is. Az Agórán sétálgató és ott beszélgető filozófusok gondolataiból fejlődött ki az elmúlt kétezer évben a nyugati civilizáció.
A helyi bolhapiacon, a mi kis agóránkon is sok minden van, ami nélkül lehet élni, csak nem biztos, hogy érdemes. 13-as villáskulcsot keresek. Az újak, a fényesek gyanúsan könnyűek, és már gyárilag egy kissé deformáltak. Egy faládában régieket találok. Kicsit rozsdásak, de igazi szerszámok, igazi acélból.
– Ezeknek mennyi darabja? – kérdem az eladót.
– Háromszáz.
– És ezek az újak?
– Száz – löki oda, és félrenéz.
– Kínaiak?
– Uram, ma már minden kínai. Ami nem kínai, az hamisítvány.
Veszek három darab régi rozsdásat kilencszázért. Ennyi elég lesz nekem az idők végezetéig.
Kincseimmel hazafelé, a mai magyar agóra bölcsességét forgatom az eszemben: ami nem kínai, az hamisítvány. Európai jövőnket ez a cinikus gondolat is alakítja majd, talán jobban, mint gondolnánk. Lehet, hogy egyetlen, hatalmas bolhapiac leszünk.
