Könnyű, de nagy viharok ígéretével terhes szellő lengedez a gyulai vár udvarán, amikor elfoglalom székemet. Csusszan a párna, simul a hát. A várszínház kapui megnyittattak, hamarosan kezdődik a gálaest, körülöttem csöndesen morajlik a helyét kereső publikum. Valaki éppen az enyémet. Kockásinges lobogtatja bőszen székemre való jogosultságának dokumentumát. „Felállít”. Hagyom. Valami különleges lehet ebben a vihar előtt lebegésben, nem vágyom megszólalni. Belül várakozom, kívül elindulok a hátsó széksorok felé. Még utánam szól, talán nincs is jegye! Valahol a táskám alján lapul, de most nem ezt keresem. Új székemhez igyekezve, mosolyra késztet a „belógás” ötlete. Egykor, talán 16 éves lehettem, jegy híján bemásztam városunk országos hírnevet ért klubjának ablakán, s szerencsétlenségemre vagy épp szerencsémre? az egyik tulajdonos segített lekászálódni a párkány túloldalán. Legközelebb inkább elől próbálkozz, s ha nincs jegyed, majd megoldjuk, mondta félmosollyal, amiben azért ott bujkált a büszkeség. Talán mert csak oda akarnak belógni, ahová érdemes. Elképzelem, ahogy éjfekete szaténruhámon csábítóvá fakad fel a slicc, strasszos szandálom tűsarka a téglák között tovább hegyesedik, ahogy átmászom a várfalon. Hogy „belógjak” a Gyulai Várszínház Hommage á Erkel – hangverseny és gálaestjére. Talán Gedeon József is kerítene nekem egy kisszéket, vagy szorítana egy csöpp helyet a lépcsőn. Büszke mosollyal. Most jegy ellenében mért helyemen ülök, fért volna még körém közönség. Pedig ha valamiért érdemes lett volna megmászni a százados falakat: az ez az este, az ez a bemutató. Nem mindennapi, szoktuk mondani, esetleg nem minden évi, de a várszínpadon most olyan történt, mely csak évszázadban mérhető. A Himnusz egyetlen hangszeren megszólaló dallama keretezte koncert: Erkel-varázslat. Témák, dallamok, hangok, történetek – emlékezés. A régiből új csoda született, Erkel Ferenc öröksége kétszáz esztendő után lenyűgözően eleven. Az Utódok művészete, a nagy Előddel érintkezve huszonnégy páratlan találkozást eredményezett.
***
Gedeon Józsefnek, a Gyulai Várszínház igazgatójának és Márta István zeneszerzőnek közös ötlete volt, hogy a bicentenárium alkalmából új zenemű szólaljon meg Erkel Ferenc tiszteletére. Huszonnégy Erkel-díjas zeneszerző fogadta el a felkérést, hogy zenei megemlékezést komponáljon, Márta István pedig szvitté szerkesztette össze a kompozíciókat. Zeneszerzők: Balázs Árpád, Bánkövi Gyula, Binder Károly, Csemiczky Miklós, Csiky Boldizsár, Faragó Béla, Fekete Gyula, Hollós Máté, Jeney Zoltán, Király László, Láng István, Lendvay Kamilló, Mohay Miklós, Nógrádi Péter, Petrovics Emil, Szigeti István, Szőnyi Erzsébet, Szörényi Levente, Terényi Ede, Tolcsvay László, Tóth Péter, Várkonyi Mátyás, Vukán György. A műve(ke)t a Szolnoki Szimfonikus Zenekar tolmácsolásában hallhatunk. Vezényelt Bolyky Zoltán. Közreműködött az Erkel Ferenc Férfikar.
