Részlet egy újsághírből. „Sikerült befogni és istállóba terelni azt a szabadon élő szürkemarha gulyát, ami két éve kóborol Zalában.”
Részlet a Marhanagygyűlés jegyzőkönyvéből. „…a szigorú büntetés kiszabását elnöki hatáskörmömnél fogva jóváhagyom. Szabadon élni ott, hol minden földdarab, minden fa s folyó felszabdaltatott s kiosztatott? Minő marhalom! Szántóföldeken legelni, növényzetet letaposni? Mikor a múlt század közepén épphogy ki nem haltunk! Átlépni kerítést, telekhatárt, törvényt, villanypásztort, sorompót s rendszabályt? Átbóklászni több főúton? S közben gyarapodni egyéni azonosítószám, borjúbejelentés nélkül? Papíron nem létezni? Vegyetek példát a malacokról vagy a csirkékről. A libákat már ne is említsem…”
A jegyzőkönyv margójára a névtelen szürke krónikás patalenyomatával az alábbiakat rögzítette. Vésztő után már a Hortobágyon is megfigyelhető az a jelenség, melyet bámul, mint borjú az új legendára névvel illetnek, s elsősorban a borjúneveldékben terjed… Volt egy gulya a 21. században, mely két esztendőn át szabadon élt Európa szívében, egy kicsi országban.
