Engedjék meg, hogy a Magyar Televízió nevében kedves mindnyájuknak boldog új esztendőt kívánjak. Mondja Sinkovits Imre a neten, bejátszás a hatvanas évekből.
Emeli poharát, kívüle még hatan teszik ugyanezt, a fiatal Bodrogi is. Fekete-fehéren csillog a pezsgő, apánk elsős az Erkelben, otthon szilveszterezik.
Kamera előtti csókok csattannak, de van őszinte rész is: Gózon Gyula, ha ugyan ő az, miután lepacsizott Sinkovitscsal, alaposan megtörli a száját, mert az asszony kerül sorra.
Kazal László is ott szlalomoz, de Sinkovits a prímás, boldog új évet, Lacikám. Tanítanivalón tünteti el a pezsgőt.
Film- és múlttörténeti jártasság híján nem tudunk mindenkit megnevezni a partizók közül, de így is megrendítő nézni a halott képkockákat.
Egyszer csak megmerevednek a televíziós játéktér frontvonalai, és a főszereplők egyenként, súlyosan belenéznek a kamerába. Mielőtt azonban, mint a Szomszédokban szokás, bölcsességet fogalmaznának meg, berobban egy csapat ismerős, boldog új évet! Csupa harsányság az előszoba. Kicsit szomorúak vagyunk, hogy elmarad a filozofikus rész, amikor fölbukkan Kibédi Ervin, és megkérdőjelezhetetlen magyarsággal kérdőn kajabál, mit iszunk!
Úgy látjuk, viszkit. Vonulnak el a szalonba.
A végén, mint annyiszor, elsötétül a kép.
