Az Implom iskola udvarán áll egy gúla alakú emlékmű, amely már az egykori hármas iskola udvarán is ott állott. Annak idején a tetején vörös csillag díszelgett. Az iskolás gyerekek csodálkozva nézték a nagy terméskőgúlát, és találgatták, hogyan került oda, mi lehet a története, valahogy érződött, hogy nem „csillaggal” született ez az emlékmű.
A „gúla” története 1940 őszén kezdődött. A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély és Székelyföld visszakerült Magyarországhoz, s efölötti örömében a gyulai polgári fiúiskola sportköre elhatározta, hogy megemlékezik erről a nagy eseményről. A tervezés fázisában az emlékmű anyaga még téglatörmelék és cement volt. A megvalósítás ekkor még elmaradt, Istvánfalvy Miklós – Hősiemlék a polgári fiúiskolában címmel írt naplószerű visszaemlékezést, amelyet 1941-ben ki is adtak –, az itt tanító tornatanár szerint, a rossz időjárás akadályozta meg az építkezés elkezdését. Az emlékmű felállítása akkor nyert újabb lendületet, amikor 1941 tavaszán Bácska ismét Magyarország része lett. A gyulai fiú polgáriban már az „öröm-gúla” helyett, az elesett hősökre való „megemlékezés-gúla” is cél lett. A felállítandó emlékművet ezúttal már terméskőből kívánták építeni. Az iskolában működő sportkör kihirdette, hogy mindenki hozzon erre a célra egy-két terméskövet otthonról. Rengeteg kő gyűlt össze, s amikor az emlékmű magassága elérte az egy métert, akkor egy befőttes üvegben emlékiratokat helyeztek el az utókornak: egy levélben leírták a tanulók az akkori nehéz időket, a nélkülözéseket, egy másik lapra minden diák ráírta a nevét, valamint a tanárok névsorát és az emlékművet építő munkások nevét is. Az építkezés 1941 májusában a vége felé tartott, s az egész iskolában nagy volt a lelkesedés. Kiss György tanuló verset is írt ez alkalomból: E kőből épített gúlát, / A hazafiság zálogát, / 1941 május havában / Építettük iskolánk udvarában. (részlet)
Az emlékmű ünnepélyes avatására 1941. június 22-én, vasárnap délután öt órakor került sor. Az ünnepélyen részt vettek a katonai, a közigazgatási és az egyházi szervezetek helyi vezetői is, valamint a diákokon és tanárokon kívül, csaknem 300 szülő is. Tarpai Ottó (1882–1950) igazgató, ez alkalomból mondta: „Ennek az emlékműnek az a hívatása, hogy tartsa ébren köztetek a haza iránti kötelességek eszméjét…” Később az emlékműre egy márványtábla is került Tar György nevével, – a gyulai fiú polgári egykori növendéke – aki az iskola első hősi halottja volt. A fordulat után a régi feliratokat leszedték, majd csillag került a tetejére, így hirdetve a haza nagyságát. A rendszerváltás után pedig ez a szimbólum is lekerült róla. Az emlékmű-gúla semmit sem változott az évtizedek alatt, csak a politikai rendszerek, s a hozzá kötődő szimbólumok, amelyeket könnyedén, akár egy mozdulattal is el lehet(ett) távolítani…
