Szinte biztos vagyok benne, hogy Gyula közbiztonsága az ország számos más pontjához képest statisztikailag és egyébként is igen előkelő helyen szerepel. Nem a rendőrségi nyilatkozatok alapján gondolom ezt, csupán a személyes tapasztalat mondatja velem, hogy Gyulán csend és nyugalom van. Annak ellenére is ez a véleményem, hogy néhány megkárosításon már a családom is túl van. Gratuláció nélkül, zárójelben megjegyezném, 4:0 a betörők, besurranók, rongálók és egyéb piti tolvajok javára.
Miért is állítom mindezek ellenére, hogy jó a közbiztonság Gyulán?
A minap Egerben a rendőrség épülete előtt vertek halálra egy hajléktalant. Ilyen még Gyulán nem történt, s reméljük nem is fog. Gyulán senki nem szorult még civil segítségre azért, mert saját ingatlanjába illegális házfoglalók költöztek. Ha Gyulán mobiltelefonos dobozt látunk gazdát cserélni, még talán mindig egy mobilkommunikációs eszköz képe villan csak be. És Gyulán nem gyilkolásznak le senkit a piros lámpánál.
Gyulán csak egy-két török kamionos bukik le a határon, egy jobb élet reményében – vagy ki tudja miért – útnak induló illegális bevándorlókat is tartalmazó szállítmánnyal. Itt csak a külföldi cigiseftesek panamázhatnak némi elnéző asszisztálás mellett a piacon, de a tévéből ismertté vált gengszterbulik mellett ennek csak „örülhetünk”.
A virágos városom közbiztonsági helyzete akkor is örömmel tölt el, amikor a bíróság és a Béke sugárúti ügyvédi irodák előtt szotyizó linkelők mellett elhaladva kicsit jobban markolom a táskám fülét, talán még akkor is így van ez, ha egy ismerősömet brahiból félholtra verő legény szabadon kódoroghat köztünk. S még akkor is, ha e néhány sor után talán többször kell majd az izzókészletet bemutatnom. Hát ez van.
