Forrás: Görgényi Ernő Facebook-oldala
Befejeződött az újjáépítése a Gyulai Várfürdő 1986-ban épített Part utcai fahídjának, április 1-jén újra megnyitották az ott lévő bejáratot.
Görgényi Ernő polgármester a felújítás kapcsán hivatalos közösségi oldalán azt írta, a gyulai önkormányzat gondos gazdája cégeinek és intézményeinek, amelyek ennek köszönhetően fontos önerős beruházásokra használhatják fel saját bevételeiket.
Felidézte, a Gyulai Várfürdő a pályázati források révén megvalósított nagyberuházások – így a fürdőgyógyászat és a Lovarda felújítása vagy a vízi gyermekparadicsom megépítése – mellett számos fejlesztést valósít meg önerőből, ezek közé tartozik a fahíd rekonstrukciója is.
Kun Miklós ügyvezető igazgató lapunknak elmondta, a negyvenéves, statikailag kritikus állapotba került fahidat hőkezelt vörösfenyőből építették újra mintegy 39 millió forintból.
A cél az volt, hogy hosszú távon kiszolgálja a fürdővendégeket a híd, ezért választották a magas minőségű faanyagot, amelynek az időtállóságát jelzi, hogy Velence is vörösfenyő oszlopokra épült – emelte ki az igazgató.
Forrás: Görgényi Ernő Facebook-oldala
Mint arról korábban beszámoltunk, a munkálatok február végén kezdődtek el. A szakemberek először egy mellékhidat építettek, onnan bontották el, majd építették újra a hidat a két főtartó kivételével.
Kun Miklós hangsúlyozta, az újraépítés során ragaszkodtak az eredeti tervekhez. Mint ismertette, a híd negyven évvel ezelőtt a békési Csókhíd mintájára épült, amely hajdan a Körös-vidék legszebb fahídja volt, és a nevét onnan kapta, hogy egy kis ácsolt kapu állt rajta, amely alatt illett csókot váltani. Az Országos Műemléki Felügyelőség kérésére Hankó György építész a hídon egy gloriette-motívumot helyezett el, ez idézi meg a Csókhíd csókkapuját, és egy hajóformájú kiszélesedést is tervezett az építmény közepére.
Bugár Mészáros Károly, a felügyelőség Békés vármegyei felügyelője a következőket írta a hídról a korabeli, 1986. július 12-én megjelent Békés Megyei Népújságban: „Az Országos Műemléki Felügyelőség részéről a híd megformálását úgy fogalmazták meg, hogy íves legyen, mint a régi gyulai hidak, és ha egyszer csónakázhatunk az Élővíz-csatornán, akkor kellemes legyen az áthaladás alatta. Fontos azért is az ívesség, mert a fahíd fajárdájáról valahogy le kell folynia a víznek és a hólének. Fontos szempont volt, hogy hasonlítson a híd a Körös-vidék hajdani legszebb fahídjára, a békési Csókhídra. Korlátja legyen oldal támasztott római rács, vagy annak sűrített változata. Legyen a híd közepén egy gloriette, amiből egy keresztbe álló navikula, kis hajóforma-kiszélesedés lehetőséget ad arra, hogy a közepére érve letekinthessünk a vízre, a fűzfasorra úgy, hogy nem zavarjuk megállásunkkal az áthaladókat. Hankó György építész komolyan vette a feladatot, a gloriette motívumában térben transzformálta a békési Csókhíd csókkapuját, a hajóorrokkal pedig megidézte a navikulát. Ha beállunk a híd orrába, olyan, mintha vízen, hajón siklanánk.”
A régi híd az 1986. július 12-én megjelent Békés Megyei Népújságban
A szakember arra is kitért, hogy Gyula mindig is a hidak városa volt, a településről készült 1566-os metszeten is több íves hidat kehet látni. „A Fehér-Körös hajdanán több ágra szakadva megszelídült Gyulánál. A várat, a szigeterődöt, és a két szigetvárosrészt víz választotta el egymástól, amit hidak kötöttek össze. Evlia Cselebi török utazótól tudjuk, hogy Gyulán a családok csónakra szállva mentek egymáshoz látogatóba” – elevenítette fel.
Az írásból az is kiderül, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának üdülőszállója a Csigakert és az Élővíz-csatorna mellett épült, és szükség volt egy hídra, amin be lehet járni a fürdő területére a tanuszoda mellett.
Kun Miklóstól azt is megtudtuk, hogy kismértékben a hídnál található pénztáruk is megújult. Az épületet hőszigetelték, és – mivel korábban beázott – új, a környezethez illő tetőt is kapott, emellett a csapadék-vízelvezetést is megoldották – sorolta az igazgató.
