Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Megnyílt az 57. Gyulai Nyári Művésztelep résztvevőinek Víz – Gyula környékének természetes vizei című kiállítása július 17-én az Erkel Ferenc Művelődési Központban.
A gyulai önkormányzat és a Nemzeti Együttműködési Alap által támogatott, július 6-án kezdődött idei gyulai művésztelepen nyitott műhelymunkára, valamint ingyen és szabadon látogatható előadásokra is várták az érdeklődőket.
Horváth Ildikó, a Gyulai Művésztelep Egyesület elnöke lapunknak kifejtette: évről évre igyekeznek a táboroknak olyan témát választani, amely a város számára is fontos lehet. Azt is elmondta: idén mintegy 50 alkotást állítottak ki a művésztelepet záró tárlaton, fotók, akvarellek, olajfestmények, pasztellképek, krokik, ceruzarajzok és szobrok is láthatók a művelődési központ földszintjén.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Azt a célt, hogy fiatalokkal népesítsék be a művésztelepet, és mester-tanítvány kapcsolatokat alakítsanak ki, nagyrészt sikerült megvalósítaniuk – fogalmazott, hozzátéve, hogy a fiatal résztvevők közül többen most voltak először művésztáborban, ezért teljesen új volt számukra a közeg.
Mint megtudtuk, a fiatalok leginkább a műhelymunka iránt érdeklődtek, hiszen kevés olyan hely van az országban, ahol lehetőség nyílik a modell utáni rajzolásra, mintázásra, és az egyetemek egy részén is kevesebb a lehetőség erre, mint korábban.
Az elnök kiemelte: kuriózuma a gyulai a művésztelepnek, hogy erre lehetőséget biztosít, reményeik szerint a képzőművészeti pályára készülő helyi diákok közül is egyre többen csatlakoznak majd hozzájuk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A tárlatot Szilágyi András művészeti író, filozófus nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott: Gyulát a kiépített térszerkezete, az építészete, a természeti környezete és „a generációkon keresztül formálódott nemzetiségi együttélés kulturális sajátosságai” is alkalmassá teszik egy művésztelep fenntartására.
Felidézte: az első gyulai művésztelep 1928–41-ig működött, a második pedig 1969-ben alakult meg az 1964-ben létrejött Rákoshegyi Művészetbarát Kör és Képzőművészeti Szakkör művészeinek „befogadásával”, egyfajta szakmai továbbképzés szándékával.
Az első, meghatározó időszakban, 1969-től 1983-ig Tóth Tibor volt a művésztelepi munka szervezője és irányítója, a második és a harmadik időszakban pedig – nem időrendi sorrendben, a teljesség igénye nélkül – Albrecht Júlia, Balogh Gyula, Bodor Zoltán, Lakatos J. Péter, Marosvári György, Rácz Katalin, Szakáll Ágnes, Székelyhidi Attila és Tömpe Emőke. Jelenleg – a nemzedékváltás keretében – Horváth Ildikó textilművész látja el a feladatot – ismertette a művészeti író.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Rámutatott: Tóth Tibor nemcsak festőművész volt, hanem kiváló pedagógus is, aki „nélkülözhetetlennek tartotta, hogy az alkotók életszerűen megismerjék a helyi társadalmi folyamatokat”; úgy vélte, a helyi közösséggel való kapcsolat a teremtő művészet egyik feltétele.
Szilágyi András hangsúlyozta: „a magyarországi képzőművészeti szcénában a Gyulai Nyári Művésztelep a mesterségbeli felkészültség hiteles helyének, mintegy a magyarországi képzőművészeti hagyomány szintetikus értékeit őrző és megújító szigetének tekinthető”.
Mint mondta, a művésztelepes alkotók „szociográfiai szemléletű vizuális előadásmódot” alakítottak ki; a Gyulához topográfiai módon kapcsolódó tájelemeket, karaktereket nem jelképesen ábrázolják, „hanem pontosan látott, észlelt és értelmezett vizuális valóságként”.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
„A Gyulai Nyári Művésztelep nem csupán szabadiskolát működtetett, működtet, hanem ezzel egyidejűleg alkotóközösségben kialakított vizuális szellemteret is létrehozott, amelynek művészete elválaszthatatlan a mindenkori alföldi táj és a magyar vidék életviszonyaitól” – emelte ki.
Aláhúzta: a nemzeti képzőművészeti kultúra szerves részévé vált művésztelep alkotótevékenysége „Gyula város művészeti életében, kultúrájának öndefiniálásában és képzőművészeti hagyományainak megújításában is kiemelt jelentőségű”.
Leszögezte: a több mint fél évszázadot felölelő alkotóidőszakot reprezentáló művek állandó kiállítás keretében való bemutatása „kategorikus imperatívusznak” tekinthető.
A művésztelep zárókiállítása szeptember 1-jéig tekinthető meg a művelődéi központban.
