A gilisztaűző varádics eredetileg Ázsiában őshonos növény. Gyönyörű sárga virágát nem csak kelmefestésre használták, hanem az ősi kultúrákban halottakat konzerváltak a segítségével.
Számos monda is kapcsolódik a nevéhez, a görög istenek a halhatatlanság virágának vélték, a középkorban pedig a gyermekáldás virága volt.
A magas illóolaj-tartalmú növényt teljes virágzáskor érdemes begyűjteni.
A konyhában fahéj és szerecsendió helyett fűszerként használták. Teája gyógyír volt gyomorfájás és gyomorégés esetén, rendbehozza az egész bélflórát. Ahogy a neve is mutatja, féregűző és fájdalomcsillapító, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő, gomba ellenes hatású. Alkoholos kivonatát külsőleg használhatjuk reuma és visszér kezelésére.
A növény mérgező, ezért ma már nem használjuk belsőleg, de szárított virága hatékony a molyok ellen és a legyeket, a levéltetveket és a poloskákat is távol tartja, a méhészek füstölőben szokták használni. Mulcsolásra is kiváló, mert rengeteg ásványi anyagot halmoz fel.
