„Vannak hősei könyveimnek, akiknek egy-egy külső vagy belső vonását egy-egy hajdan itt élt s számomra varázslatos figura alapján tudtam megrajzolni. Hogy csak egyet említsek közülük, a zeneiskola egykori igazgatója, Herbály András feledhetetlen alakja nagyon erősen belevésődött a lelkembe, és nem is igyekeztem őt onnan kitörölni soha, egészen addig, míg bizonyos vonásai bele nem épültek Az ellenállás melankóliája című regényem egyik főszereplőjének, Eszter Györgynek a portréjába” – fejtette ki az író a Gyulai Várszínház számára készült 2013-as interjúban.
Breier Ádám A báró hazatér című 2019-es dokumentumfilmjében úgy fogalmazott: „a legendák állandóan kéznél voltak, nekem azt a képzetet adták, azt az illúziót, hogy Gyula egy rendkívüli hely”.
A filmben Krasznahorkai László rég nem látott helyszíneket keres fel Gyulán. A vasútállomástól a Wenckheim Béla sugárúton ( a mai Béke sugárúton) át jut el a Komló szállóig, majd az egykori alispáni lakig, gyerekkori otthonáig vezet az útja, de felkeresi a Juliska kocsmát, a régi „Jókait” és a Göndöcs-kerti víztornyot is.
„Egy picit mozdul el minden csak a valóságtól, de az sorsdöntő” – mondta, az a város, ahol az író egykor élt, elhamvadt, „az a kisváros, ami a Báró Wenckheim hazatér végén elpusztult, nincs többé”.
A szerző a filmben arról is beszél, hogy egy mű összes szereplője adja ki az író személyiségét. „Akárhogy titkolod, szépítgeted, kiadod magad, mert valószínűleg az ember minden ilyen könyvben elmondja, hogy ki ő, nem nagyon lehet sokat huncutkodni és elleplezni önmagadat”.
