Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Apagyilkosság Dosztojevszkij módra

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Gurzó K. Enikő • KULTÚRA • 2023. július 20. 15:00
Apagyilkosság Dosztojevszkij módra
A Karamazov testvérekkel vette le a gyulai közönséget a lábáról a budapesti József Attila Színház

Krimivel érkezett a Gyulai Várszínházba a budapesti József Attila Színház. A társulat július 15-én a kamarateremben mutatta be A Karamazov testvérek című előadását, amely Dosztojevszkij azonos című regényéből készült. A darabot Hargitai Iván rendezte és alkalmazta színpadra, a publikum élő zongorakísérettel nézhette meg.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Miközben az orosz irodalom alkotásait sorra tiltják ki Európa színpadairól és száműzik a könyvtárak, könyvüzletek polcairól, a Gyulai Várszínházban szombat délután nézhettük meg a második orosz művet a budapesti József Attila Színház előadásában. A produkció Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című regénye alapján készült, nem kis bravúrral, hiszen aki ismeri az alapművet, tudja, hogy igen vaskos.

Az orosz író csaknem ezer oldalon fejti ki az apagyilkosságot körüljáró történetét, nagyon sok szereplőt felvonultatva és még ennél is több (látszólag) felesleges részletet közbeiktatva. Ezt húzta meg alig másfél óra alatt felmondható szövegre a dramaturg Szokolai Brigitta úgy, mintha egy betűt sem vett volna ki az eredeti műből.

Joggal merül fel a kérdés, vajon miért tűnik úgy, hogy a színpadi változat tökéletesen visszaadja a több napi olvasást kívánó monumentális regény lényegét? Talán mert látjuk is, amit egyébként csak oldalakon át lélegzetvétel nélkül olvasnák? Netán azért, mert Dosztojevszkij „kicsit” túlírta a sok tekintetben újítónak számító munkáját, és a színházban ezt sűrítve kapjuk meg?

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Is-is, de még inkább azért, mert Hargitai Iván rendező és alkotótársai jó munkát végeztek. Lehetetlen küldetést teljesítettek, hiszen filozófiai fikciót vittek színre oly módon, hogy azt a kort és azt a közeget is tükrözték, amelyben a képzelődés felkapott műfaj volt, teret hódított a művészetekben és új tudományterületek felé tárta ki a kapukat. Szakértők szerint A Karamazov testvérek a modern pszichológia elindítója lett, és forrása az amerikai filmek tárgyalótermi jeleneteinek.

A sokunk számára kézenfekvő virtuális enciklopédia, a Wikipédia így ír a neves orosz író eredményeiről: „Dosztojevszkij az ember fizikai, szellemi, értelmi és erkölcsi arcát ábrázolja a három testvérben. Számos jelenet nem evilági alakja egy másik regisztert nyit, a transzcendenciát.” Ezt a dimenziót megjeleníteni a laikus színházlátogató nyelvén nem könnyű feladat, de ha megvalósul, akkor az orosz irodalmat már csak hallomásból ismerő fiatal generációkat is szíven találja. Ha első látásra nem is mindent értünk abból, ami a színpadon történik, a darab dinamizmusának, látványvilágának köszönhetően minden pillanat magával ragadó és élvezhető.

Könnyíti az élvezetet, hogy cselekmény is van, amelynek mozgatórugója a nárcisztikus Fjodor Pavlovics Karamazov (nem jelenik meg a színen), aki viselkedésével két feleséget is a halálba kergetett. Dimitrij (Lukács Dániel) az első házasságából született, Iván (Lábodi Ádám) és Aljosa (Fekete Gábor) a másodikból. Mindhármukat rokonok nevelték, hogy Fjodor tovább duhajkodhasson.

Egy szép napon a suhanc kinézetű, kigyúrt Dimitrij berobban a családi fészekbe, hogy megszerezze anyai örökségét. Kiderül azonban, hogy ezt az apja már odaígérte a könnyelmű Grúsának (Kulcsár Viktória), akire ő maga is vágyakozik. Elhatározza, hogy megöli a férfit, de előtte még szórakozik kicsit a nővel. Épp a jövőt tervezgetik, amikor rendőrség letartoztatja apja meggyilkolása vádjával.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Ezen a ponton már mindhárom Karamazov gyanús a nézőnek, aki valamiért mégis Dimitrijnek drukkol. Megváltás számára, amikor előlép Iván gyengeelméjű féltestvére, Szmergyakov (Horváth Sebestyén Sándor), és egy kórházi ágyon ülve bevallja, hogy ő a gyilkos, majd félve a halálbüntetéstől, végez magával. A sors Ivánt sem kíméli. Hosszas és kegyetlen vívódás után beismeri, hogy ő a felbujtó, aztán megőrül. Váratlan dolog történik tehát: győz az igazság.

A Karamazov testvérek bonyolult és nehéz lélektani mű, modern kifejezéssel élve, „szexista” is, hiszen mocskos képződményként ábrázolja a nőket. Olvasva halálosan komoly, nézve paródiája is az emberi lénynek, amelyet a József Attila Színház éles kontúrokkal hangsúlyoz. A kifigurázásnak a nagyérdemű is része, hiszen megkérdezik tőle, be meri-e vallani bármelyik bűnét is. A válasz természetesen az, hogy nem, így teljes bizonyossággal Iván alá kerül az erkölcsi ranglétrán, rosszabbá válik egy gyilkossági bűnrészesnél.

A színpadkép Dosztojevszkij észjárását követi (díszlet: Magyarósi Éva, jelmez: Papp Janó, koreográfia: Horváth Ádám). A berendezés színe a legegyszerűbb és a legtisztább: minimalista és fehér. A választófal hátsó fertálya rendőrségi vallatószoba, kórterem, havas orosz táj templommal, mikor mit kíván a szituáció. Első része cicoma nélküli otthon, amelyben Grúsa cédaként férfiszíveket tipor, és amelyben személyiségek halnak meg.

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Az orosz tájhoz tartozó hótakaró mindössze egy fehér lepedő, amely tetszés szerint rendezhető. A játékteret első és hátsó részre osztó fal, ha kell, kávét ad, imádkozáskor ikont rejt, vagy szuvas fát, amely elnyeli a rossz pénzt, de segítséget is nyújt ahhoz, hogy ne kelljen élő kutyát besétáltatni a térbe: egyik ablaka (füle, fiókja) kinyílik, és az üveget helyettesítő monitoron megjelenik a négylábú kedvenc mozgóképe. Úgy tűnik, többfunkciós alkatrész ez, és hatásosan szolgálja a darabot, hiszen egy következő pillanatban köveket hajító gyerkőcök grundja, majd szentkép és tárgyalótermi szekció.

A legfőbb kellék a Karamazovok koporsója, amely az elnagyolt fináléig marad középpontban. Az élő zongorajáték szintén alapmotívum, lényegében végigkíséri, alátámasztja a művet. Olyan érzést kavar, mintha 20. század eleji filmet néznénk a moziban. A zongorista is pont ott ül, ahol a némafilmek hőskorában helyet foglalt: a színpad alján, mégis főhelyen. Megérdemelte volna, hogy felkerüljön a neve a színlapra. 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Nem árulok el titkot, Dosztojevszkij önmagát is belekomponálta a Karamazovok szenvedéstörténetébe, hiszen jelen van szereplőként a tárgyaláson. Tervei is voltak, meg szerette volna írni az összegző művének is tekintett nagyregény folytatását, amely tizenhárom évvel később játszódott volna, Aljosa főszereplésével. De megtréfálta az utókort, kitolt velünk, meghalt, még mielőtt tollat ragadott.

A Karamazov testvérek azonban így, „befejezetlenül” is tarolt. Lehet, hogy vidéki tévedés, de a gyulai közönség alig akarta elengedni a haláltusán átesett és megtisztult budapesti társulatot. Vélhetően visszavárja.

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)