Dr. Pomuczné Nagy Ildikó a Megoldás Mozgalom gyulai országgyűlési képviselőjelöltje. Ildikó nem ismeretlen a helyi politikai életben. Foglalkozását tekintve pedagógus, nagyon sokan szeretik és tisztelik.
– Miért döntött úgy, hogy elvállalja Gattyán György és a Megoldás Mozgalom felkérését?
– Ahogy fentebb is említettem, pedagógus vagyok, pontosabban matematika–fizika szakos középiskolai tanár, több szakvizsgával, doktori iskola abszolutóriummal. 35 évet tanítottam. Tanítottam elit gimnáziumokban, felsőoktatásban, cigányiskolában, írtam és lektoráltam tankönyveket, digitális tananyagokat fejlesztettem, és számos nemzetközi és hazai tudományos konferencián adtam elő meghívott előadóként. Kutatási témám, publikációim és előadásaim középpontjában a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése áll, aminek a XX. század első felében épp magyar matematikusok tették le az alapjait, akikre ma is hivatkoznak minden nemzetközi szakmai fórumon. A XXI. században az oktatásnak világszerte új kihívásoknak kell eleget tennie, ehhez pedig elengedhetetlen nálunk is az oktatás módszertani megújulása, ami nem képzelhető el a digitalizáció által kínált lehetőségek optimális kiaknázása nélkül. A digitális eszközök használata minőségi ugrást jelent az élményalapú, interdiszciplináris, kompetenciákat fejlesztő oktatás megvalósításához, amit saját gyakorlatom alapján is meg tudok erősíteni. Egy uniós projekt keretében több száz matematikatanárt képeztem ki a Geogebra nevű dinamikus szoftver ismeretére, és a saját magam által írt tankönyveket is ilyen modern szellemben írtam. Mindez lehetetlen lett volna digitális lehetőségek alkalmazása nélkül. És akkor itt értünk össze én és a Megoldás Mozgalom – a digitalizálás kapcsán. 2016-ban uniós milliárdok mentek el az úgynevezett Digitális Jólét Programra, és láthattuk az online oktatás bevezetésekor, hogy mire mentünk vele. Se tananyagok nem voltak elérhetőek, se a pedagógusok nem lettek felkészítve, se eszközök nem álltak rendelkezésre. Még a tehetősebb családokban is gondot okozott, hogy nem volt annyi számítógép, ahány gyereknek egyidejűleg használnia kellett volna. A szegényebb családok gyermekei pedig egész egyszerűen nem jutottak hozzá az oktatáshoz, maximum mobiltelefonnal tudták követni az órákat, ha volt internet-elérhetőségük. De a legtöbbnek az sem volt. A Megoldás Mozgalom programjában ott van, hogy minden 14 év feletti iskolásnak adunk egy laptopot. Miután megjelent a program, azután a kormány is megígérte. Ha más miatt nem, már emiatt is érdemes volt a Megoldás Mozgalomnak felállnia. Egyébként pedig maga Gattyán György a saját pénzéből huszonezer nevelőotthonban lakó gyermeknek ajándékozott laptopot a pandémia idején. Még a politikai szerepvállalása előtt. Ez számomra rendkívül megnyerő, hiszen nemcsak az államnak, hanem más gazdag embereknek se jutott ilyen eszébe.
– Néhány hete a politikai múltja miatt megtámadták Önt az egyik országos hetilapban. Mit gondol, korábbi politikai szerepvállalásai előnyt vagy hátrányt jelentenek Önnek?
– Véleményem szerint magával a téma megközelítésével van probléma. Miért kellene előnyt forgácsolni, vagy hátrányt emlegetni akkor, ha egy egész életében szívvel-lélekkel tanító pedagógus, egy nő, egy háromgyerekes anya a munkája és a családja mellett hajlandó lelkesen időt szakítani a közéletre, és szerepet kíván vállalni a magyarországi oktatás jobbításában? Mert én mindenhol ezt a feladatot kerestem. Ugyanakkor a magyar politikai közeg olyannyira szekularizált, hogy a pártérdekek felülírnak minden szakmaiságot. Vagy mint az ÚVNP esete mutatja, a más pártok érdeke írta fölül egy szakmai alapokra helyezett párt kezdeményezését. Függetlenként, kizárólag szakmai alapon ebben az országban nem lehet betörni a politikába. Főként egy nőnek! Pedig szerintem pontosan nagyobb hozzáértésre és több női szemléletmódra lenne szükség a döntéshozásban. A közbeszédet a rendszerváltás után 32 évvel még mindig a „Hűség a párthoz” kommunista jelszó uralja, miközben ez a szemlélet kerékkötője az ország haladásának. A támadó cikket nem olvastam, mesélték mások. Összességében sajnálatosnak tartom, hogy újságok, újságírók nem a tartalommal foglalkoznak, és mindent pártoskodás alapján képesek csak megközelíteni. Ez az egyik oka annak, hogy a rendszerváltás óta ott tartunk, ahol. Jó szívvel javasolnám minden újságírónak, hogy mutassák be az értékeket, a köztünk élő sikeres orvosok, ápolók, tanárok, mérnökök, kőművesek, ácsok, fodrászok, bolti eladók, családanyák, családapák, nagyszülők életútját, tereljék a közgondolkodást az értékek megbecsülése irányába. Jó lenne, ha ők is látnák azt, hogy a közbeszéd az emberek egymás ellen fordításáról szól, ezért kérem, segítsenek nekünk, pedagógusoknak pozitív irányba terelni a társadalom gondolkodását, mert nekünk tanítani is kell.
– A szakmája erősen meghatározza politikai gondolkodását. Ahogy látható és olvasható is, Ön szimpatizál a pedagógusok sztrájkjával. Tényleg nagy a baj a magyar közoktatási rendszerben?
– Az oktatás minősége hazánk jövőjének záloga. Nekünk nincsenek ásványkincseink, a mi kincsünk az emberi elmében van, emiatt egyetlen jövőépítési lehetőségünk a tudásalapú társadalom iránti elkötelezettség, ami egy állam részéről értékválasztás kérdése. Én ezt az ügyet képviselem. Nincs baloldali és nincs jobboldali oktatásügy, csak a ’mindenkigyerekének’ járó méltányos oktatás, ami össznemzeti ügyünk, és ami társadalmi közmegegyezésért kiált. Én láttam éhes gyerekeket, akik az előző napi iskolai ingyen ebéd óta nem ettek semmit, és szó szerint lopták a tízórait másnap, mert már annyira éhesek voltak. Az ilyen gyerekeket nagyon nehéz tanítani. Megengedhetetlen, hogy Európa közepén, az Unióban mindenre futja a közpénzek és támogatások milliárdjaiból, csak a gyerekekre nem jut elég. A körzet országgyűlési képviselőjeként az emberek életének jobbítása mellett az oktatásért fogok tenni. Olyan tartalmi és szervezeti keretekkel rendelkező oktatási struktúrára és feltételekre van szükség, ahol a gyerek boldogan tanul, mert megtanítják örülni a megszerzett tudásnak, ahol nem taposnak bele a lelkébe, ha korának megfelelően nehézségei adódnak, ahol a szülő elégedett, és ahol gazdag módszertannal bíró, szabadon gondolkodó, kiegyensúlyozott tanárok vannak, akik a társadalom részéről megbecsülésnek örvendhetnek. És igen, tényleg nagy baj van a közoktatási rendszerben. Látja ezt mindenki: szülő, diák, tanár. 2010 után az oktatási rendszernek nagy volumenű átalakítása történt meg, viszont nem hozta el a remélt sikereket. Kardinális problémák maradtak a rendszerben, miközben továbbiakat generált. Ha csak a saját tantárgyaimat tekintjük, egy tanuló a rendszerváltás idején még 300 tanórával több matematikaórát kapott a 12 éves iskolai tanulmányai alatt, mint most. Kormányról kormányra haladva 300 tanórával csökkentették a matematikaórák számát, a természettudományos tantárgyak óraszámát pedig már olyannyira lefaragták, hogy szinte természettudományi analfabéták kerülnek ki a rendszerből. Márpedig ezeket a tantárgyakat nem lehet megtanulni könyvből. És még ezekhez a csökkentett óraszámokhoz sincs elegendő tanár a rendszerben! A pedagógusok túlterheltek, a szülő, ha telik rá, kénytelen magánórákat fizetni. Akinek nem telik, vagy nincs igénye, annak a gyereke lemarad. A magyar hagyományokban mindig volt tisztelete a tanárnak, tanítónak, napjainkra ez szinte eltűnőben van. Ha csak azt nézzük, hogy ellenem milyen uszítás folyt és folyik politikai szerepvállalásom miatt az előválasztás óta, az már maga is mutatja, hogy odáig jutottunk, hogy a társadalomnak vannak olyan rétegei, amelyeknek szemében az értelmiség, személyemben pedig egy, az életét tisztességesen végigdolgozó pedagógus semmilyen értéket nem képviselhet. Szomorú, hogy a pedagógusoknak nincs méltó tisztelete és megbecsültsége társadalmi szinten. Az anyagi megbecsülésről már nem is beszélve, amikor a 3-6 évnyi felsőfokú tanulmányok után egy kezdő pedagógusnak még a saját létfenntartásához szükséges keresete sincs meg. Csodálkozunk ezek után, hogy a múlt században még világszerte híres magyar oktatás mára a nemzetközi mérések alapján a fejlett országok rangsorának a végén kullog? Ezek miatt kiált segítségért a pedagógusok kezdeményezése, a sztrájkolás is.
– Hogyan foglalná össze a Megoldás Mozgalom politikai üzenetét?
– Van Magyarországon kétmillió ember, akik nem szoktak élni a szavazati jogukkal. Magának a Mozgalomnak az üzenete, hogy „én is egy vagyok abból a kétmillióból”. Ezeket a szavazókat szeretném én is megszólítani. Azokat, akik eredeti szándékuk alapján 2022-ben nem kívántak elmenni szavazni. Azért, mert vagy nem hisznek már az ígéretekben, vagy nincs olyan ígéret, ami az ő saját életüket érintené. A Megoldás Mozgalom másik fontos politikai üzenete a múlt béklyóival való szakítás, a lendületesség, a modernizálás, az állam gazdaságának vállalkozói szemlélettel való racionalizálása, az államműködés nehézkességének, bonyolultságának, a korrupciónak a kiküszöbölése, az anyák otthoni munkavégzésének elősegítése a digitalizáció – mint eszköz – segítségével, és számos más praktikus ötlet, ami könnyítene az emberek mindennapjain. Továbbá a Mozgalom programjában számos olyan elem van, ami egyik pártnak sem jutott eszébe, amelyek viszont megoldást adnak az ország gazdasági állapotának fellendítésére és számos társadalmi problémára.
– Mivel győzné meg az embereket, miért szavazzanak Önre és a pártjára?
– Az emberek között járva azt tapasztaltam, hogy nincs szükség meggyőzésre, csupán információcserére. Akikkel nem sikerült személyesen találkoznom, őket azzal a tartalommal kívánom meggyőzni, amit ebben az interjúban közöltem.
– Ön szerint a Megoldás Mozgalom bekerül a Parlamentbe április 3-án?
– Bízom benne. Bár ezt előre nem tudom megítélni, mert nem tudhatom, hogy a bennünket körülvevő propagandabuborékból ki tud-e törni az össztársadalmi gondolkodás április 3-ig annyira, hogy elegendő olyan szavazó legyen, aki hisz a középút szükségességében. A mérsékelt szemléletmód megoldás lenne az ország szétszakítottságának megszüntetésére, és nagyban hozzá tudna járulni a társadalmi béke megteremtéséhez.
– Van véleménye a választókerület többi országgyűlési képviselőjelöltjéről?
– Jelölttársaim kampányát szorosan nem követem nyomon. Amit látok, abból számomra az szűrődik le, hogy ők elsősorban saját pártjuk központi üzeneteit továbbítják a választók felé. Tudomásom szerint egyikük sem hozta szóba az országos sajtóban is megjelentetett helyi és körzetbeli korrupciós ügyeket. Jelölttársaim mindannyian beilleszkedtek a NER helyi rendszerébe, gondolom, emiatt nem emelik fel, és nem is emelték fel soha a szavukat a vállalkozókat és sok embert érintő, helyben uralkodó hűbéri rendszer ellen sem. Egyelőre nem tiszta előttem, hogy bármelyik társamnak is lenne-e olyan üzenete, vagy lenne-e olyan megoldásra konkrét javaslata, illetve rendelkezik-e konkrét kimutatással arról, hogy hogyan lehetne az elkövetkező 4 évben a térségben lakók életkörülményein javítani. Arról sem jutott el hozzám semmilyen információ, hogy bármelyik jelölttársamnak lenne-e saját szakmai programja az állam valamely fontos alrendszerének megújításához vagy továbbfejlesztéséhez. Fentebb beszéltem az oktatásról, amiben 35 évet dolgoztam, és aminek minden irányból látom a problémáit. Az oktatás az egészségügy mellett a legfontosabb állami feladat. Tudom, minden szakma fontos, de szerintem ezek a legmeghatározóbb, minden egyes embert érintő területek. Az a véleményem, hogy olyan képviselőkre van szükség a parlamentben, akik a saját körzetükben élő emberek érdekeinek képviselete mellett tartalmában és szakmailag is hozzá tudnak szólni a törvénykezéshez. Fontosnak tartom, hogy legyen legalább egy olyan fontos szakterület, amiben otthon vannak, és nem csak a gombokat nyomják. Egy képviselőnek legyen kompetenciája törvényjavaslatokat benyújtani, és ne külső, közpénzből fizetett szakértőik papírjait adja be szavazásra. Nekem van oktatási programjavaslatom, rövid, közép és hosszú távú koncepció, amelyet Oktatási Műhely-vezetőként dolgoztam ki dr. Pálinkás József professzor úr kérésére, és van oktatási programjavaslata a Megoldás Mozgalomnak. Tanárként dolgoztam az előző és a jelenleg működtetett oktatási struktúrában, ismerem minden szegletét. Szakértőként, a Jobbik vezetőségének felkérésére, más oktatáskutatókkal, az MSZP szakértőjével és a pedagógus szakszervezetek vezetőivel együtt tagja voltam az összellenzéki programalkotó bizottságnak, és tevőlegesen járultam hozzá a jelenlegi ellenzék oktatási programjának elkészítéséhez. Biztos vagyok abban, hogy képviselőként képes leszek egy mindenki számára megfelelő, közmegegyezést eredményező oktatási programot képviselni, és az ahhoz szükséges törvényjavaslatokat benyújtani. Ehhez kérek felhatalmazást a körzetemtől, ugyanis se a kormánypártnak, se az ellenzéknek nincs potenciálisan olyan képviselőjelöltje, aki olyannyira jártas lenne a közoktatás ügyében, és olyannyira hitelesen képviselne egy mindenki számára optimális álláspontot, mint én.
– Ön szerint lesz kormányváltás április 3-án Magyarországon?
– Kormányok jönnek-mennek, a jelenlegi kormánypártok 12 éve kormányoznak. A Megoldás Mozgalom 8 évben maximalizálná a miniszterelnöki pozíciót. Ha elfogadnák a javaslatunkat, akkor a kérdése már nem is lenne kérdés. Ugyanakkor szerintem mindennél fontosabb az, hogy Magyarországon politikai szemléletváltás történjen, és az állam az emberek jólétét tartsa szem előtt az állandó politikai csatározások helyett.
– Ön kire voksol vasárnap?
– Természetesen magamra, és erre buzdítok mindenkit, aki értően olvasta a cikkben általam előadottakat.
