Gyula – megyénk akkori székhelye – csak néhány napos késéssel szerzett tudomást a március 15-i sorsfordító eseményekről. A pesti vértelen forradalom híreit a korabeli iratok adatai szerint először Szarvason tudták meg a megyében, március 17-én éjjel, a Pest és Arad között közlekedő postakocsijárat utasaitól és kalauzától. A hírek átadása mellett ők osztogatták a szarvasiak között a 12 pont nyomtatott példányait. Március 18- an a megyei hatóságtól függetlenül Szarvas küldöttséget delegált Pestre, és Cegléd után, az országban másodikként, ők csatlakoztak a pesti forradalomhoz. Gyula két forrásból is értesülhetett a szabadság kivívásáról. Szarvasról Tessedik Károly járási főszolgabíró március 18-án levélben számolt be az alispánnak, Szombathelyi Antalnak a postakocsi utasainak híreiről és azok szarvasi fogadtatásáról. Ugyanakkor elsősorban a gyulai kaszinó tagjai a korabeli sajtóból értesülhettek a március idusán Pesten végbement változásokról. A Pesti Hírlap március 17- én közölt részletes beszámolót a két nappal korábbi történésekről, és ez a lapszám már március 19-én a kaszinó tagjainak kezébe is eljuthatott. (Békésen hasonlóképpen az olvasótársaság tagjai ugyané forrásból kapták az első híreket.) Scherer Ferenc munkájában olvashatjuk, hogy a vármegye és a város szolgálatában álló hivatalnokok, értelmiségiek köre küldöttséggel kereste fel az alispánt, kérve, hogy népközgyűlést hívjon össze Gyulára. Szombathelyi Antal a szarvasi főszolgabíró levele és a gyulai kaszinó kezdeményezése nyomán március 22-ére össze is hívta a megye valamennyi helységének képviselőit Gyulára. A lovas futárok által továbbított körirat március 19-éről 20-ára virradó éjjel indult el útjára, és 20-án estére már az egész megyét bejárta. Március 20-án a gyulai kaszinó tagjai összejövetelt tartottak, ahol megalakították az ún. „középponti bizottmányt (comite)”. E bizottmány köré tömörült polgárok tíz nap múlva Gyulai Kör néven szervezkedtek, azért, hogy a politikai események irányításában kezdeményezőként részt vehessenek. A későbbi hónapokban is aktív részesei az eseményeknek-a város és a megye márciusi ifjúsága lettek. A Gyulára összehívott népközgyűlés napján, március 22-én „a nép az utcákat ezerenként elözönlötte. A gyűlés a megyeház udvarán tartatott. Először nyíltak meg a megye házának kapui a népnek” – írta a Pesti Hírlap tudósítója. Szombathelyi Antal, aki a reformkor haladó középnemességének jellegzetes alakja, a megye alispánja, köszöntötte az egybegyűlteket. Szavait gyakran megszakította a tömeg éljenzése. A népközgyűlés összehívásakor még csak arról lehetett szó, hogy a megye helységeinek képviselői itt mondják ki csatlakozásukat a pesti forradalomhoz. Időközben megérkeztek azonban a pozsonyi országgyűlés Békés megyei követeinek jelentései, amelyekben arról tájékoztatták a megye népét, hogy a közteherviselésről, az úrbéri szolgáltatások eltörléséről szóló törvényjavaslatok felterjesztettek a királyhoz, Batthyány Lajost pedig az uralkodó miniszterelnökké nevezte ki. Első körlevele, a rend fenntartásáról, ugyancsak megérkezett a megyéhez. Az alispán felolvastatta a népközgyűlés résztvevői előtt a 12 pontot és az addig megérkezett hivatalos iratokat. Ezután Wenckheim László és Szeghő Alajos szólt a néphez, majd az alispán vezetésével közbátorsági választmány alakult. Ezután történt meg az ünnepélyes köznyilatkozat elfogadásával a pesti forradalomhoz való csatlakozás kimondása. Végül „Isten szabad ege alatt az alispán után ezerén mondottuk el az ünnepélyes esküi: miképp Isten bennünket és ügyünket úgy segélje, amint a közcsendet és rendet mind magunk fenntartjuk, mind másokkal fenntartatni fogjuk. Ezzel a gyűlésnek vége lőn” – olvashatjuk a Pesti Hírlap tudósítójának beszámolójában.
Jároli József
