dékány ferenc
Dékány Feri bácsi az ötvenes évek közepén kezdte meg a gimnáziumot Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban, miután a szegedi Piarista Gimnáziumot, ahol tanult, államosították. Nagykamarásról, a szülői házból költözött Gyulára, ahol egyik osztálytársa családjánál lakott albérletben.
– Úgynevezett „kosztos diák” voltam. Nagyon nehéz időket éltünk az ötvenes években. Nagy volt a szegénység és a termékhiány, kevés volt a pénz. A szüleim is élelmiszerrel, zsírral, szalonnával, liszttel és tojással fizettek a lakhatásomért. A gimnáziumi élet másról szólt, mint ma. A tanulás mellett nem sok mindenre volt lehetőségünk. Amikor hazamentünk az iskolából, a leckék elkészítése után maximum a különórákra készülhettünk. Az osztálytársam zongorázni tanult, így nekem is ez volt a program. Mozart Török indulóját legalább százszor meghallgattam a délutánok során – mesélte nevetve.
Hozzátette, Gyulán az ötvenes években nem sok szórakozási lehetőség volt. A fürdő még nem létezett, így moziba jártak, de ahhoz is osztályfőnöki engedélyt kellett kérniük.
Mint megtudtuk, Dékány Feri bácsi kedvenc tantárgya az iskolában a kémia volt.
– Vegyészmérnök szerettem volna lenni, erre készültem. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre felvételiztem. Amikor megkaptam az értesítést, hogy megfeleltem, de helyhiány miatt nem tudnak felvenni, tudtam hogy ez a karrier lezárult előttem. Abban az időben így tudatták, ha nem felelt meg a családod, a származásod a rendszernek – emlékezett vissza.
Dékány Ferenc így édesapja szakmáját, a hentes mesterséget tanulta ki, amit azóta sem bánt meg.
– Ha úgy vesszük, nagy a hasonlóság a két szakma között: jól kell tudni keverni az összetevőket, hogy új, egyedülálló dolgokat hozzunk létre. Ez a hivatásomban, a kolbászkészítésben a hús, a paprika, a fokhagyma, a fűszerek mesteri arányát jelenti. Persze kiváló alapanyagokra van szükség, amelyekből mi a hazait részesítjük előnyben – fogalmazott.
Feri bácsi kémia iránti szeretete a mai napig megmaradt, ma is szeret „kísérletezni”.
– Volt olyan termékünk, amelyiknél egy évig kísérletezgettem. Többször végeztünk próbagyártást, és csak akkor engedtem, hogy megkezdődjön a gyártás, amikor már minden stimmelt. Úgy gondolom, ez a kitartás és a minőségre való törekvés a titkunk. Termékeink magukban hordozzák a nemes és egyedülálló hazai, falusi ízeket. Azt a hagyományt és szeretetet, amely életpályámat itt, a Viharsarokban végigkíséri.
